A kis herceg és a különböző (újra)fordításai

on

Az újrafordítási lázban több új változata is megjelent Antoine de Saint-Exupéry filozofikus felnőttmeséjének, ám ezek csak árnyalatnyit változtattak az 1970-es klasszikus kiadáson.

Mintha egyszerre akarná a fordítói és a könyvesszakma ledolgozni évtizedes nemzetközi „hátrányát”: azt, hogy Antoine de Saint-Exupéry agyonolvasott (és -idézett) klasszikusának, A kis hercegnek sokáig csak egyetlen magyarítása volt forgalomban. Az 1970-es, Rónay György-féle változat mellé gyors egymásutánban öt másik fordítás sorakozott fel, így – mint minden nagyobb nyelven – most már a magyar olvasók is válogathatnak a mesés történet értelmezései között. A látszat azonban csalóka. A kiadók ugyanis nem titkolták: az újrafordítás egyik fontos motivációja az volt, hogy a francia író halála (1944 júliusa) után 70 évvel lejártak a szerzői jogok.

Mégsem szabad puszta üzleti vállalkozásként tekinteni a hirtelen megszaporodott fordításokra, még akkor sem, ha első látásra egyik változat sem tűnik meghökkentően újszerűnek. Utóbbi abból fakad, hogy az eredeti francia szöveg igen egyszerű, sok helyen kifejezetten szikár, már-már „képletszerűen” letisztult, ezt pedig nem könnyű sokféleképpen visszaadni. Ugyanakkor a csak a Móra Könyvkiadó által több tucatszor megjelentetett Rónay-munkát a HVG által megkérdezett fordítók egybehangzóan porosnak, elavultnak nevezték, még ha különösen kirívó félrefordításokat nem is tudtak felróni neki. Az első 2015-ös újrafordítást készítő Ádám Péter szerint Rónay „túlságosan tapad az eredetihez”, miközben „túlstilizált, túlszínezett, a szöveget az irodalmi, költői nyelv felé tolja el”. A 13. fejezet végén például Rónaynál „Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.” Ugyanezt Ádám Péter így adta vissza: „Az üzletember kinyitotta a száját, de erre nem tudott mit mondani, a kis herceg pedig továbbállt.”

Az újrafordítás időszerűségét – a tavaly szintén saját verzióval előállt – Takács M. József az 1970-es változat infantilizálásával, „gügyögésével” indokolja, szerinte Rónay „túlságosan a gyerekek nyelvén akar megszólalni”, és az elavult, modoros kifejezések (mint a „fölnőtt”) használatát is említi. Ami a „fölnőttet” illeti, Pálfi Rita az egyetlen, aki e helyett a francia eredetihez szó szerint leginkább hasonlító „nagyok” fordulattal élt. Szerinte Saint-Exupéry aligha véletlenül használta a „nagy–kis” ellentétpárt, ezért – az eredeti verzió minél hűségesebb visszaadása érdekében – ezt ő is hangsúlyozni akarta 2015-ös új változatában.

Saint-Exupéry szikár stílusa mellett azért sem könnyű az újrafordítók dolga, mert A kis herceg a világ egyik legolvasottabb könyve, ezért generációk fülében visszhangoznak szentenciái. Magyarul pedig – bár létezett két korai fordítás (1957: Zigány Miklós, 1958: Vámos Pálné) –, a Móra által 1970-ben kihozott Rónay-féle változat lett a „kanonizált”. Hogyan lehetne ma már másképp mondani a „felelős vagyok a rózsámért” fordulatot, hiszen azt még azok is kívülről fújják, akik nem olvasták a kötetet? Pálfi Rita és Dunajcsik Mátyás nem is nyúlt hozzá a bevált megoldáshoz, Takács M. József épp csak kicsit igazított rajta („felelősséggel tartozom a rózsámért”), egyedül Ádám Péter avatkozott be erőteljesen: „nekem is vigyáznom kell a rózsámra”.

A szállóigévé vált Rónay-féle megoldások kísértésével minden fordító másképp küzdött meg. Ádám Péter például minden fejezet elkészülte után újraolvasta az 1970-es változatot, hogy lássa, mennyiben különbözik az övétől. Egy helyen pedig azzal is lerótta tiszteletét elődje előtt, hogy az egyik legismertebb mondatot – „jól csak a szívével lát az ember” – egy az egyben átvette tőle. Pálfi Rita – aki az előbbi mondatot azért is általános alannyal fordította, mert „mégiscsak egy róka mondja” – csak a legvégén hasonlította össze a két fordítást, és megállapította, hogy „ösztönösen máshogy fogalmaztam, más szavakat használtam”. Dunajcsik Mátyás viszont tudatosan távol tartotta magától Rónay szövegét, hogy ha történetesen „ugyan arra az eredményre jutok, mint ő, az is bekerülhessen a szövegbe”.

A fordítók többsége azzal a szándékkal is vágott bele a ma igen divatos újrafordításba, hogy kimozdítsák A kis herceget az előző évtizedek gyermekirodalmi státusából (a Móra máig a 6–9 éves korosztálynak szánt művek között kínálja), láthatóbbá téve a szöveg filozofikusabb jelentéstartalmait. Ádám Péter ezért írt, a fordítók közül egyedül, előszót a kötethez. De az új változatok helyreállították a tegeződés-magázódás eredeti viszonylatait is. Rónaynál ugyanis mindenki tegeződik, míg Saint-Exupérynél a rózsa és a kis herceg a találkozásukkor még magázódnak, a szakítás, az elválás pillanataiban viszont a virág már tegezi a fiút. Ezeknek a nyelvi viszonyoknak a tisztázása – érvelnek a fordítók – elengedhetetlen a történet „felnőttesebb” rétegeinek érzékeltetéséhez. A rózsa és a kis herceg kapcsolatában például az író a feleségével való konfliktusairól vallott – virágnyelven.

A máig 314 nyelvre és dialektusra (köztük morzekódra és óegyiptomi hieroglifákra) átültetett Saint-Exupéry-történet kiadásainak száma világszerte 4 ezer fölött jár, és a nagyobb nyelveken tucatszámra, de akár százszámra is születtek fordításai. Egy szenvedélyes kis herceg rajongó lausanne-i mérnök, Jean-Marc Probst több mint 4 ezer kötetes gyűjteményének kezelésére létrehozott alapítvány honlapjának gyűjtése szerint a csúcstartók a kínaiak, ahol az első, 1979-es kiadás óta 225-en próbálkoztak a szöveg tolmácsolásával, míg a törökök közül 130-an rugaszkodtak neki.

Mindkét nyelven a szerzői jogok felszabadulása hozott fellendülést az újrafordítások megszaporodásában: Kínában 2015 eleje óta több mint 60, míg törökül közel 120 új változat került a könyvesboltokba. Törökországban azért is övezi különösen nagy népszerűség a kis herceg történetét, mert a B612-es kisbolygót egy török csillagász fedezte fel. Igaz, az ottani fordítóknak mindig gondot okozott, hogyan tolmácsolják az országot vaskézzel modernizáló Mustafa Kemal Atatürkre utaló mondatot: „Egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra.” A „diktátort” szinte mindig „nagy”, esetleg „ellentmondást nem tűrő vezérre” változtatják. Csak 1996-ban fordult elő – egy kiadómegjelölés nélkül megjelent változatban –, hogy a fordító diktátort mert írni, sőt 5-6 mondatban részletezte is, mit tettek azokkal, akik ellenszegültek „a törökök atyja” által bevezetett reformoknak.

Magyarul máig 56 kiadást ért meg A kis herceg, összesen 8 fordításban (az említetteken kívül az idén készült még el Tekei Erikáé). A kiadások bő háromnegyede (43) a Rónay-féle változat utánnyomása. Kérdés, hogy a közelmúlt fordításai közül képes lesz-e bármelyik is megrendíteni az 1970-es „klasszikus” pozícióit. Annyi bizonyos, hogy ha a Móra Könyvkiadón múlik, ez nem történik meg, az idén ugyanis előrukkolt a Rónay-fordítás 36. és 37. kiadásával is.

Ha nem akarsz lemaradni pszichológiai, tudományos és üzleti előadásainkról kövess minket Facebook oldalunkon!

Be Smart Klub… és kitárul a világ!

Forrás

 

Olvass további érdekes híreket nálunk