Szahara ide vagy oda, a világ lassan kifogy a homokból

on

Aggasztóan sok dolog van, amiből erősen fogytán van a Föld kiaknázható nyersanyagkészlete, az olaj mellett ilyen az ivóvíz vagy éppen a homok. Micsodaaa, a homok? – gondolja most ön, teljesen jogosan, elvégre csak a Szaharában úgy száz Magyarországnyi területen nincs is más, csak homok, nem is beszélve a világ összes többi sivatagáról. Sőt, a környezetvédők pont az elsivatagosodás miatt szokták kongatni a vészharangot, hát hogy lehetne már hiánycikk a homok? Pedig tényleg az, és ez egyre komolyabb gondokat okoz a világ építőiparának.

A világ ipara évi 40-45 milliárd tonna homokot használ fel, a legnagyobb fogyasztó nem meglepő módon az építőipar, lévén a homok a beton egyik alapvető alkotóeleme (de hasonlóan megkerülhetetlen a szerepe például az üveg gyártásában). A homoknak több fajtája van, amelyek az összetételükben, és a homokszemcsék nagyságában különböznek egymástól.

(Ezen a ponton muszáj megemlítenünk a trópusi turistaparadicsomok csodálatos hófehér homokját, ami túlnyomórészt halürülékből van.)

A sivatagi homokot a szél eróziós hatása hozta létre évezredek alatt, és nagyon finom, különösen apró szemű – és éppen ezért alkalmatlan arra, hogy betont gyártsanak belőle, egyszerűen nem áll össze kellően szilárddá a cementtel. Ezért aztán hiába van belőle tengernyi a sivatagokban, az ipar egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. Betonnak az a homok alkalmas, amit nem a szél, hanem a víz morzsolt fel, ennek az anyaga ugyanaz (nagyrészt szilícium-dioxid, közismertebb nevén kvarc), csak durvább, vagyis nagyobbak a homokszemek benne.

Forrás

Olvass további érdekes híreket nálunk