Elzárják az ivóvizet Fokvárosban – fejadagrendszert vezetnek be

on

Egyre komolyabban fenyegeti a Dél-Afrikai köztársaság nagyvárosát, Fokvárost a vízhiány veszélye – valószínű, hogy a területen elfogy az ivóvíz. Mivel a városnak mindössze körülbelül három hónapra elegendő víztartaléka maradt, így a vezetőség igyekezett a lakosságot a takarékoskodásra ösztönözni – azonban ez a terv nem aratott sikert, ezért úgy döntöttek hamarosan elzárják a csapokat. A kiszáradásról viszont lassan nemigen beszélhetünk jövő időben, hiszen Anthony Turton, környezetgazdálkodási professzor szavaival élve: „Ez nem egy közelgő válsághelyzet – benne ülünk nyakig a krízisben”.

De mégis mi idézte elő a fennálló válsághelyzetet?

Fokvárosban már több éve tartó aszály tombol, aminek az időtartama tulajdonképpen már csúcsteljesítmény. Szakértők szerint az aszály végleges megszűnésére nem is lehet számítani, Fokváros és környéke egyre többször tapasztalhat ehhez hasonló szárazságot a jövőben. Időjósok azzal próbálják nyugtatni a népet, hogy a tél beköszöntével valószínűleg már lehet számítani nagyobb volumenű csapadékra.

Emellett persze közrejátszanak egyéb, a világot érintő problémák is, mint a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás s a túlnépesedés. Ez viszont azt jelenti, hogy a vízhiány nem csak az aszályban szenvedő területet érintheti, hanem egyre gyakoribb jelenséggé válhat Földünkön.

A harc szinte hiábavaló

A fokvárosi vezetőség először 87, később pedig 50 liter alá szerette volna csökkenteni a városlakók fejenkénti vízfogyasztását. Ezek a mértékek pedig rettenetesen alacsonyak, ha úgy nézzük 4-8 percnyi zuhanyzás alatt fogyasztunk 87 liter vizet. A lakosságnak nem is sikerült teljesíteni a feltételeket, így a kormány kénytelen komolyabb lépéseket tenni, s elzárni a csapokat. A dátumot már kijelölték, május 11-én zárják el 4,5 millió ember elől az ivóvizet. Ez lesz az úgynevezett „Day Zero”, amikor bevezetésre kerül a fejadagrendszer, s mindössze napi 25 liter vizet oszt majd ki a katonaság emberenként.

Nincs veszve minden

Nem mellékes tényező, hogy Fokváros 2 óceán között fekszik – viszont az sem, hogy ez nem alkalmazható ivóvízként. Akkor végtére hogyan is lehetne kihasználni, a természet adta lehetőséget?

People collect drinking water from pipes fed by an underground spring, in St. James, about 25km from the city centre, on January 19, 2018, in Cape Town. 
Cape Town will next month slash its individual daily water consumption limit by 40 percent to 50 litres, the mayor said on January 18, as the city battles its worst drought in a century. / AFP PHOTO / RODGER BOSCH

Elsőként persze felmerült az ötlet, miképp lehetne a tengervizet sótalanítani, s édesvízként felhasználni. Földünkön több tengervíz sótalanításával foglalkozó vállalat létezik, például Amerikában, Ausztráliában esetleg az Arab-öböl országain, s még jó páran elszórva a világ különböző pontjain. Ezek az üzemek általában vagy desztilálással állítanak elő édesvizet (forralás útján kicsapódó párát egybegyűjtik), vagy pedig fordított ozmózist alkalmaznak.  Ennek lényege, hogy egy tartályon belül a sós víz a folyékonyabb vegyület, vagyis az édesvíz felé özönlik egy membáron keresztül. Tehát a só megmarad az egyik oldalon, míg az édesvíz mennyisége nő a másik oldalon. A vezetőség úgy döntött, az afrikai nagyvárosban is létrehoznak egy hasonló üzemet, ez viszont több szempontból sem lenne optimális. Egyrészt az erőforrások hiánya miatt nem lenne a legmegfelelőbb a kivitelezés, másrészt nem biztos, hogy a tengervíz sótalanítása a megoldás. Rövid távon semmi kivetnivalót nem lehetne találni benne, de jelen esetben végleges megoldásra van szükség. Több indok is felsorakoztatható a tengervíz sótalanításával szemben:

  1. Az édesített víznek tisztításra van szüksége ahhoz, hogy iható legyen, hiszen rengeteg káros hatású mikroműanyag található benne. Emellett rengeteg élőlény halálához vezethet a tengervíz szivattyúzása.
  2. Amellett, hogy az eljárások drágák, jelentős mértékben szennyezik a környezetet. A klímaváltozásról nagyrészben az üvegházhatású gázok kibocsátása tehet, amely egyben a szárazság egyik fő oka. Simon Gergely, vegyianyagszakértő így nyilatkozott: „Ha a problémát a tengervíz-sótalanítás energiaigényére tekintettel további üvegházhatású gázok légkörbe bocsátásával orvosoljuk, felelőtlenül és indokolatlanul ördögi körbe kényszerítjük az emberiséget.”
  3. Ha nagy mennyiségű vizet édesítünk, hová kerül a megmaradt só? Fontos kérdés, amelyre nincs helyes megfejtés. A tengerbe nem helyezhetik vissza, hiszen a magas sótartalom miatt öblök válhatnak lakatlanná, ahogy ez a Perzsa-öböllel s néhány izraeli területtel már megtörtént.

Low water level in Theewaterskloof dam due to severe drought, Western Cape, South Africa

Végtére ha ezt az utat választják, az tartósabb idő után sokkal nagyobb hátralépés lenne, mint amekkora előrelépést jelent rövid távon. Tehát ha a probléma globális méretű és hosszú távú, akkor a megoldást is nagy tételben kell keresni. Ez pedig azt jelenti, hogy nem a hajmosás, mosogatás, és tisztálkodás szintjén kell az ivóvízből spórolni. Hiszen léteznek olyan intézkedések, amelyet elég lenne tisztított szennyvízből is megoldani. A vízhasználat jó része pedig nem az emberi fogyasztásban, hanem az öntözésben merül ki. Mérgező s káros hatású anyagoktól mentes szennyvizet, tározókban felhalmozott esővizet is teljesen jól fel lehet használni az öntözésre. Nem mellékesen a szennyvíz tisztítása sokkal kedvezőbb a természetvédelem, s az anyagiak szempontjából is. Sőt, a szennyvíz komolyabb tisztítása akár mosásra, tisztálkodásra s wc-öblítésre is alkalmas lehet. Bizonyos tisztítás után akár még ivóvízként is – ennek viszont nem feltétlenül kell sorra kerülnie, ha az előbb említett tevékenységekhez nem az ivóvíz kerül felhasználásra. Addig is a lakosság tehetetlen, már mindenki csak arra vár, vajon melyik utat választja a vezetőség.

 

Olvass további érdekes híreket nálunk