Nem csak a diákok plagizálnak – Shakespeare is megtette

on

Minél több beadandó vár a diákokra, annál több plágiummal találkozhatnak tanáraik. A probléma kiküszöbölésére zseniális módszert használnak, ez pedig a plágiumszoftver. Legnagyobb meglepetésünkre viszont nem csak a hallgatók körében találkoztak plagizált írásokkal, hanem a világirodalom egyik legikonikusabb alakja – Shakespeare műveiben is.

William Shakespeare

Az angol drámaíró életét s műveinek rejtelmeit ma már rengetegen kutatják, viszont egy kéziratra mindeddig senki nem lelt rá – ez pedig George North A Brief Discourse of Rebellion című írása. A művet Dennis McCharthy és June Schlueter (utóbbi a LaFayette College professzora) fedezte fel. A WCopyfind nevű plágiumszoftver segítségével hasonlították össze a két művet, s elegendő egybeesést találtak ahhoz, hogy kimondhassák: Shakespeare nem saját kútfőből talált ki egyes monológokat. Egész pontosan 20 db „másolásról” van szó:

  • A Richárd című művében a Gloucester által mondott nyitó monológ
  • A Lear királyból Bolond Merlin jóslata
  • A Macbeth című tragédiából a férfiak kutyákhoz való hasonlítása
  • Végül a Henrik-ben folytatott harc körülményei Alexander Iden és Jack Cade között

Az eredeti, George North által megírt mű, nem véletlenül nem került még felfedezésre. McCarthy egy ritkakönyv-katalógusban találkozott vele, amely 1927-ben jelent meg s nem fedik fel benne a szerzőt. A két kutató pedig tovább keresgélve, a British Libraryben talált rá a Discourse-ra, amely 2018.02.16-án kiadásra került a Boydell & Brewer kiadó és a British Library által.

McCarthy szerint a Discourse kétségkívül egy olyan alkotás, amely az egyik legnagyobb hatással volt Shakespeare-re. A kutató így nyilatkozott az újonnan kiadott műről: „Az írás arról szól, hogy miért nem szabad egy király ellen lázadni. North eszmefuttatásával kiáll az I. Erzsébethez hű arisztokrácia mellett. […] Shakespeare felhasználta ezt a saját darabjaihoz, főleg azokhoz, amik a lázadással foglalkoznak. Egy csomó talányra kaphatunk választ, amin eddig a tudósok vitatkoztak.”

Ezzel az elmélettel kapcsolatban azonban eltérően vélekednek más Shakespeare-kutatók. Abszolút mellette érvelt David Bevington, a Chicagói Egyetem professzora. Szerinte ma már nem túl jellemző, hogy új forrásra tesznek szert Shakespeare munkáit illetve, ez pedig egy igen figyelemre méltó írás, amelyben jelentős mennyiségű hasonlóság van az idézeteket tekintve. Ezzel szemben Brian Vickers, brit Shakespeare-kutató úgy gondolja, nem sorakoztattak fel elég tényt ahhoz, hogy plágiumként lehessen kezelni az ügyet, a hasonlóságot mással is meglehet magyarázni. John Mullan, a London Collage professzora szintén ellene nyilatkozott. Véleménye szerint, már elég sok (pontosan 8) könyvben olvashatunk arról, milyen forrásokat használt az egykori drámaíró. A professzor a VI. Henrik első felvonásával érvel, amelyben összesen 9 forrást találhatunk más művekből. „Ezeket forrásnak, lehetséges forrásnak, valószínű forrásnak, esetleg történelmi analógiának vagy analógiának is minősítették. Sok különböző fokozat létezik.” – fejezi be gondolotát John Mullan.

Olvass további érdekes híreket nálunk