Filmet forgattak a majmokkal élő kutatónőről

Jane Goodall egyike azoknak, akik megvalósították gyerekkori álmaikat s nem törődtek azzal, hogy nem egy klasszikusnak mondható, és a társadalom által elvárt célt tűztek ki maguk elé. Ez a cél pedig arról szólt, hogy Afrikában éljen állatok között, s könyveket írjon róluk. A ma már 84 éves Jane Goodall büszkén mondhatja el, hogy vágyai beteljesültek. A természet iránt elkötelezett hölgy tapasztalatairól a National Geographic készített filmet, amelyet „Jane” címmel mutattak be idén.

Jane 02

Talán azt mondhatnánk szerencsés, hogy elhatározott valamit, ami később teljesült is. Viszont Jane Goodall igen sokat tett le az asztalra: A hivatalosan primatológus és antropológus hölgy elmondhatja magáról, hogy az ENSZ béke-nagykövete, a brit birodalom lovagja, a francia becsületrend tagja, Kiotó-díjjal rendelkezik (amelyet úgy emlegetnek, mint az alternatív Nobel-díj), valamint a Cambridge Egyetemen szerzett posztgraduális diplomát, mindenféle végzettség vagy korábbi tanulmányok nélkül. Jane Goodall terve alapjáraton nem hangzik túl hétköznapinak, viszont képzeljük el, hogy egy lány a világháború után előállít egy ilyennel. Plusz azzal, hogy példaképei nem mások, mint Tarzan, és Dr.Doolittle, aki beszéli az állatok nyelvét. Támogatásban szerencsére volt része Jane-nek, hiszen édesanyja nem tántorította el céljaitól. Finanszírozni sajnos nem tudta lánya egyetemi tanulmányait, ez viszont nem vált akadállyá. Jane titkárnőnek állt, hogy pénzt kereshessen s Afrikába utazhasson, ami meg is történt egy barátnője meghívására. Ekkor találkozott Louis Leakey-vel, a neves őslénykutatóval. A férfi először asszisztensként alkalmazta, majd komolyabb feladatot is rá bízott: A vadon élő csimpánzok viselkedését kellett megfigyelnie. A férfi támogatására akkor is számíthatott, amikor 26 évesen Tanzániába (Gombéba) költözött, s létrehozott egy saját kutatóállomást a Tanganyika-tó partján. Mivel a kutatóállomás a dzsungelben volt, így mindössze néhány sátorból és kunyhóból állt.

 

Úgy tartották, a majomfélék s a főemlősök nem rendelkeznek saját érzelmekkel, személyiséggel, tehát tudattal sem – hiába hasonlítanak számos dologban az emberre. Jane Goodall erre sikeresen rácáfolt: Elnevezte az általa megfigyelt csimpánzokat, s részletesen dokumentálta, miben nyilvánul meg eltérő személyiségük. Ő volt az első, aki mélyebben megfigyelte társadalmukat, s kifejtette például az eszközhasználatukat: Apró, csupasz gallyakat helyeztek a termeszvárakba, s onnan lakomáztak az ágakon lévő termeszeken.

Untitled-1

A Jane Goodall életéről szóló portréfilm Brett Morgan rendezésében készült, a nő viszont nem először írta bele magát a National Geographic történelmébe. 1962-ben, a nő 28 éves korában meglátogatta őt egy holland természetfilmes, Hugo van Lawick. Bár a National Geographic akkor is beszámolt a történtekről, az újonnan megjelent filmben sosem látott felvételek kerülnek elő Hugo-tól. A fiú teljesen egyedül érkezett a szintén egyedül kint élő nőhöz – ez pedig tökéletes kezdet, egy romantikus történethez. A rendező, Morgan is ezen a véleményen volt, hiszen eleinte a kapcsolatukra alapozta forgatókönyvét. „Egyfajta Ádám és Éva történet volt ez, fiatalok az érintetlen Édenben.”

Morgannak viszont rá kellett jönnie, hogy nem szerelmi történetről van szó. Hiába kerültek valóban kapcsolatba, Jane és a hivatása kapcsolata sokkal erősebb volt, mint a férfivel való kapcsolata. A nő már-már teljesen beleépül a csimpánzok társadalmába, eredményt hoz sok küzdelme, hogy befogadják maguk közé. A felvételeken a dzsungel hangjainak eredeti felvételei hallatszódnak. A filmet maga a 83 éves Jane Goodall narrálja végig. Nem egy megszokott természetfilmet sikerült kihozni a felvételekből, hiszen a nő elhivatottsága erőteljesen átsüt a filmen keresztül.

Jane Goodall és a film rendezője Brett Morgen

Na és mit szólt mindehhez Hugó?

A National Geographic nem tudta tovább finanszírozni a Gombéban való forgatást, így a férfi munkáit a Serengeti nemzeti parkban folytatta. Eleinte Jane, s az időközben született kisfiuk Hugo Eric (Grub) is velük tartott, a nő viszont nem a családot választotta. Visszatért Gombéba, Grub pedig bentlakásos iskolában folytatta életét otthon, Angliában. A hivatalos válás is hamarosan elérkezett, Jane pedig 100%-os erőbedobással a munkájának élt. Önzetlensége hivatásával szemben valóban szemmel látható volt: hiába Gombéban érezte magát a legjobban, rájött, hogy Afrikában nagyobb szüksége van rá a csimpánzoknak. Az erdőírtás nagyban lecsökkentette életterüket, így Jane erőteljes kampányolásba kezdett. „Gyakran hallom azt a mondást, hogy ezt a bolygót a szüleinktől örököltük és a gyerekeinktől vettük kölcsönbe. De ez nem igaz! Egyszerűen elloptuk tőlük.Sokan azért nem tesznek semmit a környezetünk védelme érdekében, mert nem tudják, mit csináljanak. Tehetetlennek érzik magukat, a helyzetüket pedig kilátástalannak. Pedig minden egyes ember, minden egyes nap valamilyen hatással van a környezetünkre, a döntés joga pedig a miénk. Apró döntések ezek: elég végiggondolni, milyen következményekkel jár az, ha ezt vagy azt a terméket vásároljuk, az, hogy mit eszünk, milyen ruhákat vásárolunk: a környezetre tett hatásuk, hogy vajon tesztelték-e őket állatokon, gyermekmunkával készültek-e… De mondhatnád azt, hogy egyetlen ember döntéseinek a következményei jelentéktelenek. Nos, gondolj bele, mi történik akkor, ha egymillió, tízmillió, egymilliárd ember mind etikus döntéseket hoz – ez az, ami hitet ad nekünk.” – nyilatkozta Jane.

A mai napig élete nagyrészét kampányolással s utazással tölti, saját bevallása szerint évi 300 napot – emellett a világ minden táján védi a természetet, konferenciákon való felszólalásával.

Látogass el heti előadásainkra a legérdekesebb pszichológiai, tudományos és üzleti témákról. Következő előadásainkat ide kattintva nézheted meg!

Be Smart Klub és kitárul a világ!

Olvass további érdekes híreket nálunk