Gonoszság – mindenkiben ott van?

on

Miért tartunk egy kisgyermekeket aranyosnak? Azért, mert ártatlan. Tiszta szívű, őszinte és nem gonosz. Viszont akkor miért fordul elő, hogy később valakiből mégis gonosz ember válik? Egyes kutatók szerint, a gonoszság minden emberben ott van már a születéstől fogva, csak elő kell hozni belőlük. Sokan mások erőteljesen szembe szállnak ezzel az elmélettel – viszont mi szól az említett álláspontok mellett?

 

A gonoszság velünk született

Az állítással kapcsolatban több pszichológiai kísérletet is végeztek. Ilyen például Philip Zimbardo börtönkísérlete, amely a Stanford Egyetem kutatásainak keretein belül zajlott. A kísérletben önkéntesen jelentkező diákok vállalták magukra a rabok, valamint az őrök szerepét. A „játék” hat napon keresztül tarott, ennyi idő után már kénytelenek voltak leállítani a kutatást, hiszen testi-lelki bántalmazások kezdődtek.

A másik, hasonlóan megdöbbentő eset Stanley Milgram nevéhez fűződik, aki azt próbálta bebizonyítani, hogyan engedelmeskednek az emberek felsőbb hatalmaknak. A kísérlet a Yale Egyetemen törént, ahol fejenként 4 dollárt ígértek azoknak, akik részt vesznek egy kutatásban, melyben a tanulást és a memóriát vizsgálják. A résztvevők tanárként funkcionáltak a kísérletben, amíg volt egy diák is, aki egy helyiséggel arrébb foglalt helyet. A kutatás harmadik személye, a kísérletvezető szavakat ismételt egymás után, a feladat pedig az volt, hogy a diák ismételje el őket. Amennyiben ez a diáknak nem sikerült, a tanár utasítást kapott, hogy egy gép segítségével áramütéssel büntesse a diákot. Az áramütések ereje egyre nagyobb volt, a kísérletvezető viszont folyamatosan azt közvetítette a tanár felé, hogy minden rendben van, a kísérlet mehet tovább. A tanárként résztvevők abban a hitben vitték végig a kísérletet, hogy a diákok szerepelnek kísérleti alanyként. Az igazi kísérleti alanyok viszont ők voltak, hiszen valódi diák nem ült a másik szobában, az áthallatszott kiáltások és könyörgések mind felvételről szóltak. A kutatás lényege pedig az volt, hogy Milgram bebizonyítsa, az emberek igenis képesek gonoszságra, ha azt felsőbb vezető utasítására teszik – hiszen a felelősség nem rájuk hárul, hanem arra, akitől a parancsot kapták.

 

Az eredmények magukért beszélnek – vagy a hírnévért?

Teljesen civil, és ártatlannak titulált emberekről beszélünk, akiknek a nagyrészét – a 65%-át – mégis sikerült rábírni, hogy elmenjen a végsőkig, azaz 450 voltos áramütésig. Ez a meghökkentő végeredmény pedig természetesen nem maradhatott titokban a nyilvánosság előtt. Maga Milgram folyamatosan publikálta, s megemlítette cikkeiben az esetet, amelynek nem kellet sok idő, hogy a média is felfigyeljen rá. Utána egy fél évszázadon keresztül a szociálpszichológus kísérlete volt a feledhetetlen mintája annak, hogy a gonoszság ott lapul mindannyiunkban.

aaa

Viszont nagyjából 50 év elteltével, a Yale Egyetemen megjelent Gina Perry pszichológus, mint Stanley Milgram egyik hű magasztalója. A hölgy abból az indíttatásból érkezett, hogy áttanulmányozza a kísérletről megjelent legfrissebb segédleteket. A munkája nem volt hiábavaló, hiszen minél mélyebben vizsgálódott, annál inkább erősödött a gyanúja az eredmények helytelen publikálásával kapcsolatban. Sőt, Milgram ártatlansága sem volt már egyértelmű a pszichológus számára, a hamis információkkal kapcsolatban. Segédeivel együtt újból analizálni kezdte az összes kutatási eredményt, így már teljesen ellenkező végeredményt kapva. Honnan is nézzük azt a kétharmad százalékot, akik a kínzás legmagasabb fokáig is képesek voltak elmenni? A nagyközönség úgy tudja, összesen 700 embernek a kétharmadáról van szó, a valós adat azonban 40 ember 65%-a, ami pedig így már mindössze 26 résztvevőt jelent. A számok persze nem az égből potyogtak, valóban 700 embert tesztelt Milgram, viszont körülbelül 24 féle különböző módszerrel, az elhíresült áramütés teszt pedig egyik a sok közül. Sőt, Perry csapata szerint az emberek nagyrésze kiszállt a kísérletből, s nem folytatta egy idő után. Az eddig felháborodott és hitetlenkedő hangvételű közvéleménynek így szépen lassan igazat adtak az újraelemzés végkifejletei – talán mégsem parancsszóra történik a gonoszság.

Az eredmény pedig ezúttal tényleg magáért beszél: Több alany nem hitt a kísérletvezetőnek, és ellenőrizni akarták a diák állapotát, volt aki pedig csak elég zaklatott állapotba került, s szó nélkül lelépett a kísérletről. Alanyonként persze eltérőek voltak a reakciók, így a kísérletvezető olykor kénytelen volt eltérni a megtervezett módszerektől, s máshogyan nyugtatni a „tanárokat”.

 

Mit mondanak erről az érintettek?

Stanley Milgramtól már nem lehetett új információkat megtudni, hiszen az úriember 1984-ben, egy szívroham kíséretében életét vesztette – mindössze 51 éves korában. Gina Perry viszont olyan interjúkra lelt kutatása során, amelyek érdekes módon sosem kerültek nyilvánosságra. Ezekben az alanyok jó része azt állította, hogy felismerte a színjátékot. Volt aki abból jött rá, amikor az ígért csekket átadták a diáknak is (mintha csak önként vállalta volna ő is): egyetlen csekket adtak át folyton, ez pedig feltűnővé vált egy idő után. Mások a kiáltásokban találták meg a bökkenőt. Valaki szimplán felismerte, hogy felvételről szólnak, mások pedig trükkökhöz folyamodtak, hogy megbizonyosodjanak gyanújukról. A kísérletvezetőt átverve az áramerősséget lejjebb csavarták, a könyörgések s segélykiáltások viszont mégis csak hangosabbak lettek. S végül volt, aki egyszerűen csak nem volt képes elhinni, hogy az USA-beli neves egyetem mások kínzását támogatná – így elvből belementek a játékba, hiszen egyértelmű volt a valótlansága.

 

Vissza a gyökerekhez

Összességében nézve a kísérlet nagyot megoszló. Gina Perry kutatásai megcáfolták, hogy minden ember képes gonoszságra csak mert felsőbb hatalom utasítja őket rá. Ez viszont nem egyenlő azzal, hogy egyik ember sem képes rá. Viszont Stanley Milgramot mi vezérelte arra, hogy elvégezze a híres Milgram-kutatást?

A pszichológusról tudni kell, hogy zsidó származású volt (szülei hazánkból, valamint Romániából vándoroltak az USA felé), valamint több holokauszt túlélőt is tudhatott családjában. 1961-ben pedig a történelemben először közvetítettek élő adásban peres eljárást, a vádlott fél pedig Adolf Eichman volt, aki a holokauszt létrehozásában segédkezett. A könyvelő úgy nyilatkozott, ő nem volt döntőképes szereplő a történetben – egyszerűen csak mint jó munkaerő, teljesítette a számára kiadott parancsokat. Önmagát nem is hibáztatta a történetben, valódi felelősnek felsőbb vezetőit tartotta. A közvetítés természetesen pszichológusunk figyelmét sem kerülte el, innentől kezdve pedig csak kreativitására volt szüksége, hogy örök érvényű vitát teremtsen az emberi gonoszsággal kapcsolatban.

Látogass el heti előadásainkra a legérdekesebb pszichológiai, tudományos és üzleti témákról. Következő előadásainkat ide kattintva nézheted meg!

Olvass további érdekes híreket nálunk