Nála jobban senki sem tudta megfesteni a Holdat

on

Nem túl szerencsés év 2018 a NASA egykori űrhajósainak számára. Az újév elteltével John Watts Young-tól kellett elbúcsúznunk, az első embertől, aki 6 alkalommal is kijutott a világűrbe. Május 26-án pedig újabb Apollo-űrhajós távozott tőlünk: Alan LaVern Bean március 15-én ünnepelte 86. születésnapját, ezalatt a 86 éve alatt pedig sikerült maradandót alkotnia. Az Apollo-12 holdkomppilótájaként második alkalommal vezethetett ki a Holdra, és ő volt a negyedik ember, aki Holdra lépett. Viszont nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a világűrben járt, valamint több programban is jelentős szerepet játszott.

1965. december 4. Alan Bean (jobb szélen) a Gemini-7 startját figyeli a Kennedy Űrközpontból.
1965. december 4. Alan Bean (jobb szélen) a Gemini-7 startját figyeli a Kennedy Űrközpontból. (Fotó: NASA)

De hol kezdte el és hová jutott űrhajósunk? Alan Bean 1932-ben, Texasban (Wheelerben) látta meg a napvilágot. A skót származású férfi repülőmérnökként végzett a Texasi Egyetemen, karrierjét pedig a haditengerészetnél kezdte 1955-ben. Miután az F9F Cougar és A4D Skyhawk sugárhajtású repülőkkel repülhetett (1956 és 60 között) tesztpilótává képezte magát Charles „Pete” Conrad Jr. segítségével – aki miután a tanára a volt, a parancsnokává is vált. Hiszen 1963-ban, már a harmadik amerikai űrhajóscsoport csapatában tudhatta magát. Az űrrepülőgépekig viszont nem volt megállás – 1975-ben még belekezdett egy pilótaképzésbe a NASA keretein belül. Bár 1981 nyarán elég nagy fordulatot vett élete, hiszen úgy döntött az űrhajózás helyett a festészetnek él tovább – de nem kétség, hogy az előbbinél figyelemre méltó küldetésekben vett részt. Elsőként 1966 júliusában, a Gemini-10 küldetésében tartalék parancsnokként vehetett részt. A Gemini-program után később az Apollo-programban is közreműködött: 1969 márciusban, mint az Apollo-9 tartalék holdkomppilótája, majd novemberben, mint az Apollo-12 holdkomppilótája funkcionált. Az utóbbi eseménynél negyedikként lépett a Holdra, november 19-én pedig 4 óra 25 percet töltött a Holdon, két holdsétával együtt. Életében összesen 69 napot, 15 órát és 45 percet tartózkodott az űrben. Ebből 58 napot az 1973-mas Skylab-3 nevezetű űrprogram során töltött a Skylab űrállomáson. A küldetésben parancsnokként vett részt, Jack Lousma pilóta és Owen Garriot kutató űrhajós társaságában, egyszer pedig űrsétát is tett. 1975-ben pedig tartalék parancsok volt az Apollo-Szojuz küldetésben.

1968. november. Az Apollo-9 küldetés tartalékos űrhajósai (balról jobbra): Charles Conrad Jr., Richard F. Gordon Jr., és Alan L. Bean. A rotációban ők hárman lettek végül az Apollo-12 legénysége.
1968. november. Az Apollo-9 küldetés tartalékos űrhajósai (balról jobbra): Charles Conrad Jr., Richard F. Gordon Jr., és Alan L. Bean. A rotációban ők hárman lettek végül az Apollo-12 legénysége. (Fotó: NASA)

Mind ezek után mi vitte rá Bean-t arra, hogy művészként folytassa életét? A festészetet maga az űrhajózás ihlette: állítása szerint azalatt a 18 év alatt, amíg a NASA űrhajósaként dolgozott, olyan csodálatos látványokban részesült, amit egy művésznek sosem volt alkalma látni. Természetesen az elsők között volt a Hold ábrázolása, ami a Földről is gyönyörű tud lenni – viszont Bean tudta a legjobban visszaadni szépségét, az ott szerzett tapasztalatainak köszönhetően. Ezen kívül persze rengeteg más űrbéli élményéről is alkotott. Viszont nem csak a tapasztalatai, de az eszközei is különlegesebbek voltak, mint a többi festőé – hiszen számos festményét holdporral kevert festékkel alkotta meg.  A térbeli hatás érdekében pedig igénybe vette azt a kalapácsot is, mellyel a Holdfelszínre ütötte az amerikai zászlót, valamint az űrhajóscsizmájáról készült bronz utánzatot is felhasználta ugyanerre a célra.

1969. szeptember: Charles Conrad Jr. és Alan L. Bean (a háttérben) az előttük álló holdsétán elvégzendő feladatokat gyakorolja.
1969. szeptember: Charles Conrad Jr. és Alan L. Bean (a háttérben) az előttük álló holdsétán elvégzendő feladatokat gyakorolja. (Fotó: NASA)

Mivel Alan Bean eltávozott az élők sorából, így már csak négyen maradtak a Földön, akik valaha megjárták a Holdat. Dave Scott, Charlie Duke, Harrison „Jack” Schmitt és Buzz Aldrin képviselik a valaha volt egyik legnagyobb fejlődést az űrkutatás területén. Amíg utóbbi űrhajósunk nem restell akár lekeverni egyet, hogyha felbosszantják (mondjuk Bart Sibrelnek, a népszerű holdaszállás ellenesnek), addig Alan Bean-ben a teljes ellentétét fedezhetjük fel – mondják azok, akiknek volt szerencséjük közelről is ismerni őt. A tény, hogy jóindulatú ember volt, és kötélből voltak az idegei – talán még a művészi vonalra is magyarázatot ad. Űrhajósként és művészként örök nyomot hagyott maga után a Földön.

Olvass további érdekes híreket nálunk