Magasnak találod a szakemberek díját? Ebbe belegondoltál már?

on

Ha szerelőt hívunk magunkhoz, gyakran megesik, hogy nem jó szívvel fizetünk ki annyit, mint amennyit a szakember kigondolt magának. Felmerül a kérdés, hogy mi alapján ítélik meg az összegeket – kicsit mélyebbre ásva pedig el kell ismernünk, hogy talán tényleg jár, ami jár.

Gyakran csak annyit látunk, hogy néhány szakembernek elég pár pillanat, vagy mozdulat – viszont annál többet kérnek. De gondoljunk bele: Valamiért mégiscsak ki kellett hívni azt a szerelőt, hiszen nélküle nem valószínű, hogy boldogultunk volna. Számára nem véletlenül elég csak az a kevés mozzanat, hiszen előtte már kemény munkájába került, hogy tudja, hogyan kell megjavítani a mosógépet, megszerelni a vezetéket vagy kicserélni a zárat.

A jelenséget Dan Ariely, pszichológus vizsgálta. Ariely szerint, a rossz ítélkezésünk annak köszönhető, hogy az alapján tartunk szemtelennek egy árat, amennyi erőfeszítést látunk. Az erőlködés hiányát az egyszerűséggel párosítjuk, így azt gondoljuk nem volt annyira nehéz dolga az illetőnek. A pszichológus egy Pablo Picassóról szóló történettel magyarázza meg a dolgot, amelynek előzményeként Picasso portréfestésre kapott felkérést egy nőtől. A párbeszéd alapján a portré nem sikerülhetett rosszul – viszont nem is dolgozhatott rajta sokat a festő:

„− Egyetlen ecsetvonással sikerült megragadnia a belső, igaz lényegemet. Bámulatos! Mennyivel tartozom?
− Ötezer dollárral – felelte Picasso.
− Tessék? Hogy kérhet ennyit? Hiszen alig néhány másodpercbe telt elkészítenie a képet!
− Nem, asszonyom. Az egész életembe, és még néhány másodpercbe”

A történet röviden és lényegretörően írja le egyes szerelők helyzetét. Dan Ariely és Jeff Kreisler közös könyvében, „A(túl)költekezés pszichológiája” című műben is megemlítik a témát. Az ebben található példában egy lakatos történetével találkozhatunk, aki beavatja az olvasókat, hogy mennyi erőfeszítésébe került egy zár kinyitása még a kezdetekkor. Ezáltal sok időt, és sok pénzt vett igénybe ez a folyamat – ekkor pedig az emberek még szívesen adtak pénzt a munkájáért, akár többet is a kért összegnél. Az idő múlásával az említett lakatos egyre rutinosabb szakemberré vált, a gond nélkül elvégzett munkáira pedig már sokallották megrendelői az általa meghatározott értéket.

Nehezen fizetünk olyan dologért, amiről úgy látjuk nem dolgoztak meg érte. Gyakran azt nem mérjük fel, hogy a látszólagos könnyedség mögött mennyi fáradozás és tapasztalat rejlik – így képesek vagyunk akár többet fizetni, egy kevésbé precíz, de jobban fáradozó ember munkájáért. Pedig sokkal inkább a végeredményt kellene szem előtt tartanunk, Ariely és Kreisler szerint. Ez pedig azért van, mert nehéz megfogalmazni, mennyit érnek számunkra bizonyos dolgok (például az ajtónk kinyitása), így próbálunk valami kézzelfoghatót keresni – ez lesz az erőfeszítés.

Azért, mert nem látunk a dolgok mögé, és nem annak az értékét vesszük figyelembe, hogy ki tudjuk nyitni ajtónkat, mi sem vagyunk teljes mértékben hibáztathatóak. Hiszen ösztönösen feltételezzük, hogy a jó munka a sok munkával érhető el, látható bajlódás nélkül pedig nem lehet olyan eredményt elérni, mint bajlódással.

Olvass további érdekes híreket nálunk