A francia szakemberek által végzett kutatásban 36-an vettek részt, 18-an nagyon gyakran emlékeztek az álmaikra, 18-an pedig havonta csak egy-két alkalommal. A kísérleti alanyok agyát folyamatosan EEG-vel monitorozták, miközben zenét hallgattak, időnként pedig a saját keresztnevüket is hallhatták. Az agy elektromos aktivitását figyelték ébren és alvás közben egyaránt.

Alvás közben mindkét csoport agyában hasonló aktivitás volt megfigyelhető, amikor a saját nevüket hallották. A háttérzaj, illetve a megszólítás elég halk volt ahhoz, hogy ne ébressze fel az alanyokat.
Az éber vizsgálat során azonban azok, akik gyakrabban emlékeztek az álmaikra, másmilyen agyi aktivitást mutattak, mint azok, akik nem emlékeztek az álmaikra. Ez a különbség arra is utalhat, hogy máshogyan is álmodnak.

Az egyik elmélet szerint az agyban csökkennek az alfa-hullámok azokban az esetekben, amikor a külső hatásokra (például egy hangos zajra vagy a szemünk kinyitására) reagálunk. Mindkét csoport tagjainál megfigyelhető volt az alfa-hullámok csökkenése, amikor a saját nevüket hallották, de az álmokra emlékezőknél ez a csökkenés hosszabb ideig tartott, vagyis az agyuk aktívabbá vált, mikor a nevükre reagáltak. Vagyis, ezeknél az embereknél jóval több agyi terület lesz aktív, mikor a külvilágból érkező hangokat dolgozzák fel, összehasonlítva azokkal, akik kevésbé emlékeznek az álmaikra.

Alvás közben azonban éppen ellenkezőképpen alakul: az alfa-hullámok száma megnövekszik, ha hirtelen zajt hallunk. Ennek oka valószínűleg az, hogy az agy védekezik az ébredések, a zavaró hangok ellen. A kutatás során mindkét csoport tagjainál ugyanúgy alakultak a az alfa-hullámok, ebben nem volt eltérés.

Azonban az álmokra emlékezők többször ébredtek fel éjszaka és több időt töltöttek ébren (átlagosan 30 percet), mint azok, akik kevésbé emlékeztek az álmaikra (átlagosan 14 percet). Ez azonban még az egészséges tartományon belül volt.
A szakemberek szerint az ébredések és az álmokra emlékezés szorosan összefügg: ha valaki ugyanis közvetlenül az álom után ébred fel, nagyobb valószínűséggel képes visszaemlékezni arra. A kutatás vezetője, dr. Perrine Ruby neurológus szerint azonban ez csak egy részmagyarázat arra, hogy miért emlékszünk vissza az álmainkra, és további kutatásokra is szükség lehet ennek teljes feltérképezésére.

A kutatás eredményeiről a Frontiers in Psychology című szaklapban számoltak be.

Ha érdekel az alvás és az álmokra való emlékezés, gyere el hétfői előadásunkra, ahol Simor Péter álomkutató többek között az alábbi kérdésekre is megadja a válaszokat:

– Mitől függ, hogy emlékszünk-e az álmainkra?
– Lehet-e az álmokra való emlékezést javítani?
– Hogyan segíthet az alvás a vizsgákra való felkészülésben?

– Mi alapján választja ki az agyunk, hogy melyek a fontos, és melyek a törölhető emlékek?
– Hogyan lehet elősegíteni, hogy egyes emlékek kiemelkedjenek az ingeráradatból, amely nap mint nap elárasztja agyunkat?
– Fokozható-e az emlékezeti teljesítmény az alvás segítségével, és enyhíthetők-e a betegségek, valamint az emlékezeti zavarok?

 Jegyvásárláshoz kattints ide!