Önismeret: Mikor, miért és hogyan?

Kedves barátnőm mondta nekem, amikor az önismereti munka szóba került egyik beszélgetésünk során, hogy az anyukája szerint ha most elkezdjük az önismeretet megspóroljuk a későbbi munkát. Azt gondolom, hogy a “megspórolás” kifejezés talán nem a legszerencsésebb. De tudom, hogy ez a kijelentés alatt igazán azt értette, hogy jobb minél előbb elkezdeni az önismereti munkát, mert időt nyerhetünk magunknak. 

Mit is jelent ez? Az önismereti munka során nagyon gyakran felszínre kerülnek korábbi és leginkább gyermekkori tapasztalásaink. Ezek a megtapasztalások formálják személyiségünket. Gyakrabban jelennek meg ilyenkor a negatív vagy traumatikus életesemények. Nem azért mert jó dolgok nem történtek velünk, hanem azért mert a negatív és traumatikus életesemények gyakran nem kerülnek feldolgozásra, így ezeket később az önismereti munka során van lehetőségünk megdolgozni, értékelni, helyükre tenni és levonni belőle fontos következtetéseket, amelyek segíthetnek jelenlegi vagy jövőbeli élethelyzetekben. Sokszor ezekhez az élet eseményekhez tartozó érzelmek megélésére nem volt lehetőség a múltban, amelyek megélésére a terápiás kapcsolat tud teret adni. Minél előbb tanuljuk meg a tapasztalatainkhoz tartozó érzéseket megélni, ezeket a helyzeteket körbe járni és megvizsgálni, annál hamarabb lépünk a harmonikus élethez vezető útra. 

Ha képesek vagyunk mindezekre, akkor a sérelmeinket és konfliktusainkat nem cipeljük magunkkal napokig, hónapokig, évekeig vagy akár évtizedekig, hanem képesek leszünk az adott sérelmet vagy kofliktust annak aktuális idejében kezelni. Ez pedig hozzájárul mind a saját pszichés egészségünk, mind a kapcsolataink megvédéséhez. 

Az önismereti munkát véleményem szerint érdemes minél hamarabb megkezdeni. Fontosnak tartom azt is, hogy az egyén úgy érezze készen áll erre a hosszú és nem könnyű munkára. Hosszú egyrészt azért, mert életünk végéig minden nap tanulunk valamit magunkról, ennek fontos eleme az önreflexió képessége. Ez azt jelenti, hogy képes vagyok tetteimre és érzéseimre reflektálni, akár a másik személy szemszögéből megvizsgálni azokat, és olykor nagyon kritikusnak lenni magunkkal, máskor pedig nagyon elfogadók. Másrészt nehéz, mert felfedezhetünk magunkban olyan vonásokat, amiket nem szeretünk és a korábbi traumákat sem szeretjük bolygatni. 

Felmerülhet a kérdés, hogy ha az önismereti munka sosem ér véget, akkor egész életünkben pszichológushoz kell járnunk? 

Nem erről van szó. Érdemes szakember segítségét kérni önismereti utunk elmélyítésének céljából. Leginkább akkor érdemes szakemberhez fordulni, amikor úgy érezzük elakadtunk, nem tudom egyedül megérteni hogy ezt és ezt miért így csinálom, ez és ez miért történik velem ismétlődően vagy az fogalmazódik meg bennünk, hogy szeretnék még teljesebb életet élni, de nem tudom, hogyan fogjak ehhez hozzá. A pszichológusi segítség bevonását én egy ciklikuságban látom. Fontos része az önismereti munkának, hogy kicsit saját magunk pszichológusává tudjunk érni. Ez alatt azt értem, hogy képesek legyünk feltenni magunknak önreflektív kérdéseket pl.: Mikor éreztem hasonlóképpen? Amikor, így éreztem mi volt rá a megoldásom? Hasznos volt-e az a megoldás? Van-e valami, amit most ebben a hasonló szituációban vajon máshogy tudnék csinálni?

Mivel személyiségünk életünk során folyamatosan alakul, változik és formálódik, továbbá bármikor bekövetkezhet olyan életesemény, élettörténés, amely kapcsán úgy érezhetjük, hogy ismételten szakember bevonására van szükségünk. Ilyenkor merjünk ismételten segítséget kérni, ez nem azt jelenti, hogy megbuktunk, mint önmagunk pszichológusa. Hiszen köztudott tény, hogy a világ legjobb pszichológusának is van pszichológusa.

Sárga Noémi pszichológus írása

Elérhetőség:
+36305918139
sarga.noemi.psy@gmail.com
Weboldal