Hogyan válassz pszichológust? 5 jel, hogy jól választottál

Emberi létünk kihívások sorozatából áll. Az élet különböző nehézségi szinteket produkálva teszi próbára megküzdési képességeinket. Belső erőforrásainkat mérlegre helyezi, és ha túl kevésnek találja, facsar rajta még egy keveset. Érezzük először azt, hogy belepusztulunk, és tapasztaljuk meg, hogy mégsem pusztultunk bele. Belső erőforrásainkat véljük kimerültnek, és fedezzük fel, hogy vannak addig még felkutatatlan zugai.

Céllal történik minden megrázkódtatás. Sosem vagyunk benne egyedül, és ha mégis, talán akkor sem. Egy mély pontra érve tapasztalhatjuk a társak hiányát, vagy akarattal kizárhatjuk magunkat a közösség egymásba szövődő láncából, társas lényünk mégis keresi a másokhoz való kapcsolódás kapaszkodóját. Kényelmetlen egyedül lenni, idegen az emberi léttől. A kapcsolódás biztonságot ad, egy földi léten túlmutató ismerős érzést, a természetességgel járó megnyugvást. Nem minden társas jelenlét jár azonban együtt kapcsolódási élménnyel. Feltétel nélküli feltételei vannak. Amelyek a teljesítményelvárásokra vagy látszatértékekre épülő világunkban egyre kevésbé teljesülnek. Megtalálni és megélni, felbecsülhetetlen, még szakmai körökben keresve is.

Hozunk egy döntést, és pszichológushoz fordulunk. De mitől fogjuk érezni, hogy valóban oda érkeztünk, ahol segítséget nemcsak remélni, hanem tapasztalni is fogunk? Honnan tudjuk, hogy jó irányba haladunk, hogy a problémakupacban nem még mélyebbre, hanem annak a csúcsa felé ásunk? Mert az ásás irányát itt már egy különleges összjáték vezeti, amelyben idegenvezetőként ad egy lehetséges útirányt a pszichológus. A cselekvés ereje, amely megváltoztatja a helyzetet, bár nem őbenne van, hanem a kliensben, mégis hatást gyakorol annak a folyamatára.

1. Az első benyomás

Az első találkozás, az első szemkontaktus, az első kézfogás. Az első alkalom élménydarabkái az emberi egymáshoz kapcsolódás minőségéről beszélnek, és előrevetítik a kapcsolat jövőjének sikerét vagy kudarcát. Összeillésről és össze nem illésről tájékoztatnak. Fejlődni, gyógyulni és növekedni egy olyan kapcsolatban lehet, amelyben kezdettől tapasztalható a biztonság. A pszichológus személyiségének kisugárzásából, nonverbális jelzéseiből, kommunikációs stílusából felépül egy tér, amely ideális esetben melegséggel tölt el, nyugalmat ad és hordoz. Jelenlétében elviselhetővé válnak a negatív, fájdalmas élmények. Kifejezhetővé válnak az addig csak valami belső homályban motoszkáló érzelmek és gondolatok.

A pszichológus a személyiségével dolgozik. Személye és szerepe a tanácsadás pozitív kimenetelében meghatározó, amelyről zanzásítva informál az első benyomás. Akárcsak a hétköznapi életben megélt kapcsolatokban tapasztalhatjuk, léteznek egymáshoz jobban és kevésbé illő személyiségpárosok. A temperamentumbeli hasonlóság, a kommunikációs stílus közelsége segíti a hatékonyabb érzelmi egymásra hangolódást. A pszichológusok által használt magázás önmagában nem hoz magával hidegséget. A magázó formában történő megszólítás érzelmi színezetét a hozzá társuló nonverbális jelek adják. A hangszín lágysága vagy keménysége, a tekintet nyíltsága, a szemkontaktus tartása, a gesztusok és a testtartás adják hozzá a meleg és hideg tónusokat. Megteremtve az első benyomást, amely arról beszél, feltárhatók-e a jelenlétében a legmélyebb fájdalmak.

2. Érdeklődik

Az érdeklődés viselkedéses jegyekben érzékelhető. A jó pszichológus kommunikációjával, kérdéseivel az odafordulást és a megértésre való törekvést fejezi ki. Tartja a szemkontaktust, biztosítja a megnyíláshoz szükséges csendet, amely további megnyílásra bátorít. A fókusz a kliensre helyeződik, a figyelem középpontjában ő áll. A pszichológus miközben figyel, értelmezi a hallottakat és a látottakat, és visszajelzi azokat. A tartalmat a benne megjelenő érzelmekkel együtt, hogy megbizonyosodjon arról, valóban egybevág-e a valósággal az értelmezése. Értőn figyel.

Ez az, amelyből napjainkban egyre kevesebb jut a kapcsolatokban. Elmesélve egy pillanatnyi nehézséget, szinte automatikusan érkezik rá a válasz: „velem is az volt a múltkor…”. Mintha versengenénk a figyelem fókuszáért a beszélgetésben. Nehéz átengedni azt a másik fél számára, hogy egy beszélgetés kizárólagosan róla szóljon, és ezáltal megkapja azt, ami sokszor elegendő lenne a nehézségből kivezető út megtalálásához, a megértésre törekvő figyelmet.

3. Enged sírni

„Na, ne sírj már!” – hangzik a vigasztalás közismert mondata. A sírás manapság egyre inkább kellemetlen jelenség. Kellemetlennek éli meg a síró, ezért leplezi a könnyeit. Kellemetlennek éli meg a környezet, ezért siet a vigasztalással. A vigasztalás sikerét pedig abban méri, milyen rövid időn belül sikerül felszárítani a könnyeket. Pedig a sírásra szükség van. A mélyről felfakadó, külső korlát nélküli sírásra, amely átszakítja a belső feszültségeket. Egy jó pszichológus enged sírni. Biztonságot adó jelenlétével hordoz és megtart, ezáltal megszűnik a sírás kellemetlensége.

Sokszor hangzik el a mondat a kliensek szájából: „én már sírni járok ide”, és van, aki már a pszichológushoz menet, útközben sírva fakad. Egész héten tartogatja a könnyeit, hogy ott, abban a megnyugvással teli térben engedje szabadjára azokat. Jó visszajelzést ad a megfelelő pszichológus megtalálásáról, hogy az első könnyeknek teret enged, vagy azoktól zavarba jön, és a hétköznapokban megszokott vigasztaláshoz hasonlóan vidámabb mederbe tereli a beszélgetést. Esetleg bőbeszéddel oldja a számára tapinthatóan kellemetlen helyzetet. Esetleg testbeszédével bezár, amelytől azt érezheti a kliens, hogy a nehéz érzelmeivel egyedül marad. Ahhoz hasonló élmény jöhet létre benne az ülést követően, mint amikor összefutva egy régi ismerőssel a „Hogy vagy?” felszínes választ váró kérdésre ő tesz egy mélyebb megnyilatkozást. Látja a régi ismerős arcán a zavart, a gyors elköszönést, és a tovább rohanást, amelytől hazafelé menet úgy érezheti, hogy rossz időben, rossz helyen, és nem a megfelelő embernek tárta fel magát. Kiszolgáltatott egy érzés.

4. Nem ad direkt tanácsot

Az érzelmi manipuláció és az érzelmi nyomás idegen a biztonságot adó tanácsadói légkörtől. A jó pszichológus nem ad direkt tanácsot, ne tévesszen meg senkit az egyéni tanácsadás címszava. Ennek oka az, hogy a direkt tanács leveszi az egyén válláról a felelősséget, hiszen ő csak egyszerű útmutatásokat követ. Az életének felelőssége ebben az esetben áthelyeződik a pszichológus vállára. A felelősség átvétele sem a pszichológus, sem a kliens számára nem lenne kedvező. Ideális esetben az egyéni tanácsadás során a kliens önmagáért és életéért való felelősségérzete erősödik, és képessé válik tudatosan meghozni azokat a döntéseket, amelyek jobb irányba fordíthatják a sorsának alakulását.

A pszichológus nyitott kérdésekkel vezeti körbe a klienst nehézségeinek feltérképezetlen területein, visszatükrözi számára az érzelmeket, és az élethelyzetek átkeretezésével új nézőpontra tanítja. Bátorítja, hogy megtalálja azokat a belső erőforrásokat, amelyek segíthetik őt a tovább haladásban. Vészjelző ezért, hogyha egy pszichológus szájából direkt, egyértelmű utasítások hangoznak el: „szakíts a pároddal; válts munkahelyet; ne tartsd a kapcsolatod az anyáddal”. Házifeladatként felkínálhat olyan viselkedésváltoztatásra irányuló feladatokat, amelyeken keresztül a kliens megtapasztalhatja, hogy létezik más alternatíva a már megszokott viselkedési sémáknál. Felsorakoztathat a tanácsadás típusától függően érzelemkezelési, nevelési, kommunikációs vagy életvezetési alternatívákat, amelyek a szakma által objektíven elismerve támogatják az egyén kapcsolatrendszerének vagy életminőségének javulását. Ezek azonban minden esetben felkínálásként érkeznek, amelyekre szabad nemet mondani. A nemet pedig nem fogja sem bűntudatkeltés, sem megfélemlítés, sem a kapcsolat megszakítása követni.

5. Elfogad

Egy jó pszichológus társaságában nem kell attól tartani, hogy az élet addig fel nem tárt részeit látva, ő megbotránkozva fordul el attól. A kliens érezhet megbánást, de a pszichológus reakciója nem az önostorozást fogja erősíteni. Testbeszéde a feltétel nélküli elfogadást fejezi ki, amely ideológiától és világnézettől független. Megértést és érzelmi támogatást kínál az élet legnehezebb és legbonyolultabb helyzeteiben. Az addig kimondatlan belső vívódások feltárhatóvá válnak. A „kellek”, azaz a külsőleg elvárt és a valójában belül megélt irányok, érzések és gondolatok összeütközései. Egy elvárásoktól mentes, feltétel nélküli térben, lehetőség nyílik felnőttként a választásra útirány és útirány között.

A választási szabadság érzése bizonytalanságot hozhat magával, hogyha korábban a kliens környezete nem tette lehetővé az önálló döntésben való kiteljesedést. A pszichológus bátorításával mozgósításra kerülnek azok a belső erőforrások, amelyek támogatják a megszülető döntésben a felelősségteljes felnőtt szabadságot. Ebben a kapcsolatban a kliens levetkőzheti a folyton alkalmazkodó és megalkuvó gyermekszerepet, és felnőtt döntési kompetenciával felvértezve fordulhat a következő lépés megtétele felé.

A tanácsadási helyzet újdonságából és ismeretlenségéből adódóan kezdetben hozhat magával kényelmetlen érzéseket. Egy kliens, aki számára addig idegen volt a személyes érzelmekről és gondolatokról való nyílt kommunikáció, a tanácsadás kezdeti szakaszában érezheti sebezhetőnek magát. A sebezhetőség érzése azonban nem von maga után sebzettséget is. A fentebb felsorolt kritériumok megtartása a biztonság élményét erősítik meg a feltárulkozóban. Sebezhetőségérzését fokozatosan felváltja a megértettség, az elfogadottság érzése, a pszichológus iránt érzett bizalom, teret nyitva a sikeres pszichológiai tanácsadásnak.

Varga Gréta pszichológus írása

Elérhetőség:
+3670 386 1522
vargagretapszichologus@gmail.com
Weboldal