A modern történelem egyik legmegdöbbentőbb pillanata 1945. augusztus 6-án következett be, amikor az emberiség először szembesült az atomenergia katonai felhasználásának borzasztó következményeivel. Ez a nap nemcsak Hirosima lakosságának életét változtatta meg örökre, hanem az egész világét is. A nukleáris fegyverek megjelenése új korszakot nyitott, amelyben a teljes megsemmisítés lehetősége valós fenyegetéssé vált.
Az atomfegyverek természetének megértése sokkal többet jelent puszta tudományos vagy történelmi ismeretnél. Különböző szemszögekből vizsgálva – legyen szó fizikai hatásokról, társadalmi következményekről vagy geopolitikai változásokról – egy összetett képet kapunk arról, hogyan alakította át ez a technológia a világot. A téma érintésével nemcsak a múlt eseményeit elemezzük, hanem a jelen kihívásait és a jövő lehetőségeit is.
Ezeken az oldalakon részletes képet kapsz a nukleáris fegyverek valódi természetéről, hatásairól és következményeiről. Megtudod, hogyan működnek ezek az eszközök, milyen pusztítást okoznak, és hogyan befolyásolták a nemzetközi kapcsolatokat. Emellett betekintést nyersz az atomkorszak legfontosabb eseményeibe és azok tanulságaiba is.
A nukleáris fegyverek működési elvei
Az atomfegyverek működésének alapja az atommagok hasítása vagy egyesítése során felszabaduló hatalmas energia. A hasítóbombák, mint amilyen Hirosimára esett, az urán-235 vagy plutónium-239 atommagjainak széthasításán alapulnak. Amikor egy neutron eltalál egy ilyen atommagot, az kettéválik, közben több neutront szabadít fel, amelyek további atommagokat hasítanak szét – ez a láncreakció.
A folyamat során felszabaduló energia mennyisége felfoghatatlan. Egyetlen gramm anyag teljes átalakulása energia formájává körülbelül 25 millió kilowattóra energiát eredményez – ez elegendő lenne egy kisebb város egy napig tartó áramellátásához. A modern nukleáris fegyverekben azonban nem teljes az átalakulás, így a hatásfok "csak" néhány százalék.
A hidrogénbombák még ennél is pusztítóbbak. Ezek a fúziós reakción alapulnak, ahol könnyű atommagok – deutérium és trícium – egyesülnek héliummá. Ez a folyamat hatalmas hőmérsékletet igényel, amit egy hasítóbomba robbanása biztosít. A fúziós fegyverek elméleti felső határa gyakorlatilag korlátlan, míg a hasítóbombáké fizikai korlátokba ütközik.
A pusztítás anatómiája
Azonnali hatások
A nukleáris robbanás pillanatában többféle pusztító hatás jelentkezik egyidejűleg. A hőhatás az első és talán legpusztítóbb: a robbanás középpontjában a hőmérséklet több millió fokra emelkedik, ami azonnal elpárologtatja az összes szerves anyagot kilométeres körzetben. A hősugárzás embereken harmad- és másodfokú égési sérüléseket okoz akár 10-15 kilométeres távolságban is.
A nyomáshullám másodpercekkel később éri el a környező területeket. Ez a hirtelen légnyomás-változás épületeket dönt le, ablakokat tör be, és súlyos belső sérüléseket okoz az élőlényekben. A nyomáshullám sebessége meghaladja a hangét, így a túlélők gyakran nem is hallják a robbanás hangját, mielőtt elérné őket a pusztítás.
Az elektromágneses impulzus (EMP) minden elektronikus eszközt működésképtelenné tesz nagy területen. Ez nemcsak a kommunikációt és a közlekedést bénítja meg, hanem a mentési munkálatokat is rendkívül megnehezíti. A modern, elektronikától függő társadalmakban ez a hatás különösen súlyos következményekkel jár.
Hosszú távú következmények
A radioaktív sugárzás hatásai hetekig, hónapokig, sőt évtizedekig érezhetők. A robbanás során keletkező radioaktív anyagok a széliránynak megfelelően terjednek, létrehozva a "radioaktív esőt". Ez a láthatatlan gyilkos fokozatosan rombolja az élőlények sejtjeit, rákos megbetegedéseket, genetikai károsodásokat okozva.
A környezeti károk szintén hosszan tartóak. A radioaktív szennyezés évtizedekig lakhatatlannává teszi a területeket, a mezőgazdasági termelést lehetetlenné teszi. A Csernobil-katasztrófa óta tudjuk, hogy még a polgári atomenergia-felhasználás balesetei is milyen hosszú távú következményekkel járnak – egy nukleáris fegyver robbanása ennek sokszorosa.
"A nukleáris fegyver nem csupán egy nagyobb bomba. Ez egy teljesen új kategória a pusztításban, amely megkérdőjelezi az emberi civilizáció fennmaradását."
Történelmi fordulópont: Hirosima és Nagaszaki
Az első nukleáris támadás
- augusztus 6-án, helyi idő szerint 8:15-kor a "Little Boy" fedőnevű urániumbomba robbant fel Hirosima felett. A 15 kilotonnás robbanás azonnal megölte körülbelül 80 000 embert, és a város központi részét teljesen elpusztította. A túlélők beszámolói szerint a robbanás pillanatában vakító fehér fény töltötte be az eget, majd pokoli hőség következett.
Az orvosok és mentőcsapatok számára ismeretlen jelenségekkel kellett szembenézniük. A sugárbetegség tünetei – hányás, hasmenés, hajhullás, vérzések – korábban sosem tapasztalt módon jelentkeztek. Sokan, akik látszólag sértetlenül vészelték át a robbanást, napokkal később megbetegedtek és meghaltak.
Három nappal később, augusztus 9-én Nagaszaki következett. A "Fat Man" plutóniumbomba 21 kilotonnás volt, de a város dombos területe miatt kevesebb áldozatot szedett – "csak" körülbelül 40 000 embert ölt meg azonnal. A két város sorsa megmutatta a világnak, hogy az atomkorszak valóban elkezdődött.
A döntés következményei
A nukleáris fegyverek bevetése véget vetett a második világháborúnak, de új korszakot is kezdett. Japán augusztus 15-én kapitulált, elkerülve ezzel a tervezett inváziókat, amelyek mindkét oldalon hatalmas veszteségeket okoztak volna. Azonban a döntés erkölcsi és stratégiai kérdéseket is felvetett, amelyek a mai napig vitatottak.
A bombázások igazolása körüli vita nemcsak történelmi, hanem filozófiai kérdéseket is felvet. Elfogadható-e ilyen mértékű pusztítás a háború gyorsabb befejezése érdekében? A válasz összetett, és különböző nézőpontokból eltérően ítélhető meg.
| Támogató érvek | Ellenvélemények |
|---|---|
| Megelőzte az invázió áldozatait | Túlzott polgári áldozatok |
| Gyorsan véget vetett a háborúnak | Demonstráció is elég lett volna |
| Megakadályozta a szovjet terjeszkedést | Faji indíttatás gyanúja |
| Japán fanatikus ellenállását törte meg | Diplomatiai alternatívák léteztek |
A hidegháború és a nukleáris fegyverkezési verseny
A szovjet válasz
A Szovjetunió 1949-ben robbantotta fel első atomfegyverét, ezzel véget vetve az amerikai nukleáris monopóliumnak. Ez a fejlemény alapvetően megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat és elindította a fegyverkezési versenyt. A két szuperhatalom között kialakult kölcsönös biztos megsemmisítés (MAD – Mutually Assured Destruction) doktrínája paradox módon a békét szolgálta.
A nukleáris egyensúly fenntartása hihetetlenül költséges volt. Mindkét oldal óriási összegeket költött fegyverek fejlesztésére, gyártására és karbantartására. Az 1960-as évekre mindkét szuperhatalom rendelkezett olyan arzenállal, amely képes volt többször is megsemmisíteni az egész civilizációt.
A fegyverkezési verseny technológiai újításokat is hozott. A rakétatechnika fejlődése, a tengeralattjáró-alapú nukleáris fegyverek, a többfejű rakéták mind ebből a versenyből születtek. Ezek a technológiák később békés célokra is alkalmazást nyertek, de eredeti céljuk a pusztítás volt.
Kritikus pillanatok
🚨 A kubai rakétaválság 1962-ben a világot a nukleáris háború szélére sodorta. Tizenhárom napig tartott ez a krízis, amely során mindkét oldal a teljes nukleáris háború küszöbén állt. A szovjet rakéták Kubában való telepítése és az amerikai blokád majdnem katasztrófához vezetett.
🎯 Az Able Archer 83 NATO hadgyakorlat 1983-ban szintén veszélyes pillanat volt. A szovjetek azt hitték, hogy ez valódi támadás előkészülete, és majdnem megelőző csapást mértek. Csak néhány józan szovjet tisztnek köszönhető, hogy nem tört ki a harmadik világháború.
💥 Számos technikai hiba és félreértés is majdnem háborúhoz vezetett. Radar-anomáliák, számítógépes hibák, kommunikációs zavarok mind veszélyeztették a békét. Ezek az incidensek rámutattak arra, hogy a nukleáris fegyverek nemcsak szándékos használat, hanem véletlen bevetés miatt is veszélyesek.
"A nukleáris fegyverekkel nem lehet háborút nyerni, csak elveszteni. A győzelem fogalma értelmét veszti, amikor mindkét fél képes a másik teljes megsemmisítésére."
A nukleáris proliferáció kihívásai
Az atomklub bővülése
A nukleáris fegyverek kezdetben csak a két szuperhatalom kezében voltak, de fokozatosan más országok is csatlakoztak az "atomklubbhoz". Nagy-Britannia 1952-ben, Franciaország 1960-ban, Kína 1964-ben robbantotta fel első atomfegyverét. Később India (1974), Pakisztán (1998), Észak-Korea (2006) és valószínűleg Izrael is nukleáris hatalommá vált.
Minden új nukleáris hatalom megjelenése növeli a véletlen vagy szándékos nukleáris konfliktus kockázatát. Különösen aggasztó, amikor ellenséges országok szereznek nukleáris fegyvereket, mint India és Pakisztán esetében. A két ország között többször is majdnem nukleáris konfliktushoz vezetett a kašmíri vita.
A proliferáció megállítására született meg a Nukleáris Nonproliferációs Szerződés (NPT) 1968-ban. Ez a nemzetközi egyezmény megkísérli korlátozni a nukleáris fegyverek terjedését, cserébe békés atomenergia-technológia átadását ígéri. A szerződés vegyes eredményekkel járt – sikerült lassítani a proliferációt, de nem tudta teljesen megállítani.
A nem állami szereplők veszélye
A 21. században új veszély jelent meg: a nukleáris terrorizmus lehetősége. Bár egy teljes nukleáris fegyver megszerzése terrorista csoportok számára rendkívül nehéz, a radioaktív anyagokból készített "piszkos bombák" már reálisabb fenyegetést jelentenek. Ezek nem okoznának nukleáris robbanást, de radioaktív szennyezést igen.
A Szovjetunió összeomlása után különösen nagy aggodalmat keltett a nukleáris anyagok biztonsága. Több ezer nukleáris fegyver és hatalmas mennyiségű hasadóanyag került új országok ellenőrzése alá, ahol a biztonsági rendszerek gyakran gyengék voltak. A feketepiaci kereskedelem veszélye valós lett.
A nemzetközi közösség válasza többrétű volt. Létrejöttek olyan programok, amelyek segítenek biztonságossá tenni a nukleáris anyagokat, és nemzetközi együttműködés alakult ki a nukleáris terrorizmus megelőzésére. Ennek ellenére a veszély továbbra is fennáll.
A nukleáris technológia kettős arca
Békés felhasználás lehetőségei
Az atomenergia nem csak pusztításra használható. A nukleáris erőművek tiszta energiát termelnek, és jelentős szerepet játszanak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Franciaország például elektromos energiájának körülbelül 70%-át nukleáris erőművekből nyeri, ezzel jelentősen csökkentve szénlábnyomát.
Az orvostudományban is széles körben használják a radioaktív izotópokat. A nukleáris medicina lehetővé teszi különböző betegségek diagnosztizálását és kezelését. A rákterápiában használt sugárkezelés, a PET és CT vizsgálatok mind az atomenergia békés alkalmazásai.
Az iparban és a kutatásban szintén nélkülözhetetlenek a radioaktív anyagok. Régészeti kormeghatározás, anyagvizsgálat, sterilizáció – ezek mind olyan területek, ahol a nukleáris technológia hasznos szolgálatot tesz az emberiségnek.
A felelősség dilemmája
A nukleáris technológia fejlesztése mindig kettős felhasználású (dual-use) jellegű. Ugyanazok az ismeretek és technológiák, amelyek békés célokat szolgálnak, katonai célokra is felhasználhatók. Ez különösen igaz az uránium dúsítására és a plutónium előállítására.
Iran nukleáris programja jól példázza ezt a dilemmát. Az ország azt állítja, hogy csak békés célokra fejleszti nukleáris képességeit, de a nemzetközi közösség attól tart, hogy valójában fegyvereket akar gyártani. A 2015-ös nukleáris egyezmény és annak 2018-as felmondása jól mutatja, hogy mennyire nehéz kezelni ezeket a helyzeteket.
"A nukleáris technológia olyan, mint a tűz: hatalmas áldás lehet, de ugyanakkor pusztító erő is. A különbség a felhasználás szándékában rejlik."
Modern kihívások és jövőbeli kilátások
Új technológiai fejlesztések
A 21. században a nukleáris fegyverek fejlesztése új irányokat vett. A hiperszonikus rakéták képesek ötszörös hangsebességnél gyorsabban repülni, ami szinte lehetetlenné teszi az elfogásukat. Ezek a fegyverek újra felboríthatják a stratégiai egyensúlyt.
A mesterséges intelligencia integrálása a nukleáris rendszerekbe szintén új kérdéseket vet fel. Bár az AI gyorsabb döntéshozatalt tesz lehetővé, ugyanakkor növeli a véletlen aktiválás vagy a kibertámadások kockázatát is. Az emberi kontrollt hogyan lehet fenntartani olyan rendszerekben, amelyek másodpercek alatt működnek?
A kiberbiztonság kérdése is kritikussá vált. A nukleáris rendszerek egyre inkább függnek a számítógépes hálózatoktól, ami sebezhetővé teszi őket a kibertámadásokkal szemben. Egy jól végrehajtott kibertámadás elméletileg képes lenne nukleáris fegyverek indítására vagy letiltására.
A leszerelés perspektívái
A nukleáris leszerelés régóta a nemzetközi közösség célja, de a megvalósítás rendkívül bonyolult. A START szerződések ugyan csökkentették az amerikai és orosz arzenálokat, de még mindig több ezer nukleáris fegyver létezik világszerte.
📊 A teljes leszerelés technikai akadályai jelentősek. A nukleáris fegyverek biztonságos megsemmisítése összetett folyamat, a hasadóanyagok ellenőrzése pedig nemzetközi koordinációt igényel. Ráadásul amíg néhány ország rendelkezik nukleáris fegyverekkel, addig mások is megtartják azokat elrettentésként.
🌍 A Nukleáris Fegyverek Betiltásáról szóló Szerződés 2021-ben lépett hatályba, de a nukleáris hatalmak egyike sem írta alá. Ez a szerződés erkölcsi nyomást gyakorol, de jogi kötelezettségeket nem hoz létre a nukleáris fegyverekkel rendelkező országokra nézve.
⚖️ A regionális konfliktusok és a növekvő geopolitikai feszültségek megnehezítik a leszerelési folyamatokat. Ukrajna háborúja, a közel-keleti konfliktusok és az ázsiai-csendes-óceáni régió feszültségei mind akadályozzák a nukleáris fegyverek számának csökkentését.
| Leszerelést támogató tényezők | Leszerelést akadályozó tényezők |
|---|---|
| Magas fenntartási költségek | Biztonsági aggodalmak |
| Közvélemény nyomása | Presztízs és státusz |
| Balesetek kockázata | Regionális feszültségek |
| Környezeti szempontok | Technológiai versenyfutás |
| Erkölcsi megfontolások | Bizalmatlanság |
Az atomkorszak társadalmi hatásai
Kulturális befolyás
A nukleáris fegyverek megjelenése mélyen áthatotta a populáris kultúrát. Filmek, könyvek, zenék témája lett a nukleáris apokalipszis. A hidegháborús paranoia generációk nevelkedését befolyásolta, akik a nukleáris megsemmisítés árnyékában nőttek fel.
A "nukleáris tél" koncepciója – amely szerint egy nagyszabású nukleáris háború a Föld klímájának összeomlásához vezetne – új dimenziót adott a fenyegetésnek. Carl Sagan és más tudósok számításai szerint a nukleáris robbanások által a légkörbe juttatott por és füst évekre eltakarná a napot, ami globális éhínséghez vezetne.
Az atomkori művészet új esztétikai kategóriákat teremtett. A gomba alakú felhő ikonikus képpé vált, a sugárzás láthatatlan veszélye pedig új típusú horror-élményeket szült. A sci-fi műfaj nagyrészt ezen félelmek köré épült.
Pszichológiai következmények
A nukleáris fegyverek létezése kollektív traumát okozott az emberiségben. Az "atomszorongás" valós pszichológiai jelenség lett, amely különösen a hidegháború csúcspontján volt intenzív. Az emberek megtanulták, hogy civilizációjuk bármikor véget érhet.
A túlélők – hibakusák – különleges helyet foglalnak el ebben a narratívában. Tanúságtételük nemcsak történelmi dokumentum, hanem figyelmeztetés is. Ahogy öregszenek és egyre kevesebben maradnak közülük, úgy válik egyre fontosabbá a tapasztalataik megőrzése.
A nukleáris oktatás dilemmája is felmerül. Mennyit és hogyan kell tanítani a nukleáris fegyverekről? A túl részletes információ félelmet kelthet, a túl kevés pedig felkészületlenné teszi a társadalmat a valós veszélyekkel szemben.
"Az atomkor legnagyobb tragédiája nem a pusztítás maga, hanem az, hogy az emberiség megtanult a saját kihalásának lehetőségével élni."
Nemzetközi szabályozás és ellenőrzés
Az IAEA szerepe
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) kulcsszerepet játszik a nukleáris anyagok ellenőrzésében és a proliferáció megakadályozásában. Az ügynökség inspektorai rendszeresen ellenőrzik a nukleáris létesítményeket, hogy meggyőződjenek arról, hogy a nukleáris anyagokat csak békés célokra használják.
Az ellenőrzési rendszer azonban korlátokkal rendelkezik. Az IAEA csak azokat a létesítményeket ellenőrizheti, amelyeket az országok bejelentettek. A titkos programok felderítése rendkívül nehéz, mint azt Irak és Észak-Korea esetei is mutatták.
A kiegészítő protokoll aláírása lehetővé teszi az IAEA számára a szigorúbb ellenőrzést, de nem minden ország írta alá. Ez a protokoll szélesebb hozzáférést biztosít az inspektoroknak, és lehetővé teszi a gyanús tevékenységek alaposabb vizsgálatát.
Szankciók és diplomácia
A nemzetközi közösség válasza a nukleáris proliferációra gyakran gazdasági szankciókban nyilvánul meg. Irán és Észak-Korea esetében is alkalmaztak széles körű szankciókat a nukleáris programok megállítása érdekében. Ezek a szankciók vegyes eredményekkel jártak.
A diplomáciai megoldások keresése hosszadalmas és bonyolult folyamat. A P5+1 (az ENSZ Biztonsági Tanács öt állandó tagja plusz Németország) tárgyalásai Iránnal évekig tartottak, mielőtt 2015-ben megszületett a nukleáris egyezmény. Ennek 2018-as felmondása után újra bizonytalan lett a helyzet.
Az elővigyázatosság elve szerint jobb megelőzni a proliferációt, mint utólag kezelni a következményeket. Ez azonban néha olyan intézkedésekhez vezet, amelyek korlátozhatják az országok jogos békés nukleáris fejlesztését.
"A nukleáris ellenőrzés nem a bizalmatlanság jele, hanem a kölcsönös bizalom alapja. Csak az ellenőrizhető, ami hiteles."
A jövő forgatókönyvei
Optimista kilátások
A technológiai fejlődés új lehetőségeket teremt a nukleáris biztonság növelésére. A fejlettebb érzékelő rendszerek, a mesterséges intelligencia és a blockchain technológia mind hozzájárulhatnak a nukleáris anyagok jobb nyomon követéséhez és ellenőrzéséhez.
Az új generációs reaktorok biztonságosabbak és hatékonyabbak, mint elődeik. A kis moduláris reaktorok (SMR) kevesebb nukleáris hulladékot termelnek, és nehezebben használhatók fel fegyvergyártásra. Ezek a technológiák segíthetnek szétválasztani a békés és katonai nukleáris felhasználást.
A megújuló energiaforrások térnyerése csökkentheti a nukleáris energia iránti keresletet, ami közvetve a proliferáció kockázatát is csökkenti. Ha az országok más módon tudják kielégíteni energiaszükségleteiket, kevésbé lesznek motiváltak nukleáris technológiák fejlesztésére.
Pesszimista forgatókönyvek
A regionális fegyverkezési versenyek új nukleáris hatalmak megjelenéséhez vezethetnek. A közel-keleti régióban Szaúd-Arábia, Egyiptom és Törökország is fontolgatja a nukleáris opciót, ha Irán továbbra is fejleszti programját.
A nem állami szereplők nukleáris anyagokhoz jutása továbbra is reális veszély. A szervezett bűnözés, a korrupció és a gyenge állami intézmények mind növelik ennek a kockázatát. Egy sikeres nukleáris terrorista támadás megváltoztatná a világot.
🔥 A véletlen nukleáris háború kockázata a technológiai fejlődés ellenére sem szűnt meg. A hibrid hadviselés, a kibertámadások és a félreértések mind növelik annak esélyét, hogy egy helyi konfliktus nukleáris eszkaláció felé fejlődjön.
"A nukleáris jövő nem elkerülhetetlen sors, hanem választás kérdése. Minden generációnak újra kell döntenie, hogy milyen világot akar hagyni utódaira."
Gyakran ismételt kérdések a nukleáris fegyverekről
Hány nukleáris fegyver létezik jelenleg a világon?
Becslések szerint körülbelül 13 000 nukleáris fegyver létezik világszerte, amelyek 90%-a Oroszország és az Egyesült Államok birtokában van. Ez a szám jelentősen csökkent a hidegháború vége óta, amikor több mint 70 000 nukleáris fegyver létezett.
Mekkora területet tud elpusztítani egy modern nukleáris fegyver?
Ez a fegyver erejétől függ. Egy 1 megatonnás hidrogénbomba körülbelül 300 négyzetkilométernyi területet képes súlyosan károsítani, míg a teljes pusztítás körülbelül 50 négyzetkilométerre terjed ki. A modern fegyverek azonban gyakran ennél is erősebbek.
Lehet-e védekezni nukleáris támadás ellen?
A védekezés rendkívül nehéz és korlátozott hatékonyságú. A rakétavédelmi rendszerek képesek elfogni néhány rakétát, de egy nagy léptékű támadás ellen nem nyújtanak teljes védelmet. A legjobb védelem továbbra is a megelőzés és a diplomácia.
Milyen hosszú ideig marad radioaktív egy nukleáris robbanás helyszíne?
Ez a felhasznált anyagoktól és a robbanás típusától függ. Általában a radioaktivitás fele 2-4 hét alatt bomlik le, de egyes izotópok évtizedekig vagy évszázadokig is veszélyesek maradhatnak. Csernobilban például még ma is vannak korlátozások.
Képes-e egy ország egyedül megsemmisíteni a világot nukleáris fegyverekkel?
Egy ország egyedül nem tudja megsemmisíteni a teljes emberiséget, de a legnagyobb nukleáris hatalmak képesek a civilizáció összeomlását okozni. A nukleáris tél hatása és a radioaktív szennyezés globális következményekkel járna.
Miért nem használtak nukleáris fegyvereket a hidegháború alatt?
A kölcsönös biztos megsemmisítés doktrínája tartotta vissza mindkét oldalt. Mindkét szuperhatalom tudta, hogy egy nukleáris háború mindkét fél pusztulásához vezetne, ami irracionálissá tette a nukleáris fegyverek használatát.
Lehet-e házilag nukleáris fegyvert készíteni?
Elméletben lehetséges, de gyakorlatban rendkívül nehéz. A hasadóanyagok beszerzése, a precíz mérnöki munka és a speciális berendezések mind komoly akadályok. A legtöbb szakértő szerint ez államok számára is jelentős kihívás.
Miért nem tiltják be teljesen a nukleáris fegyvereket?
A nukleáris hatalmak ellenállnak a teljes betiltásnak, mivel ezeket a fegyvereket nemzeti biztonságuk alapjának tekintik. A bizalmatlanság, a regionális feszültségek és a presztízs mind akadályozzák a leszerelést.
