Elindulunk a konyhába valamiért, majd mire odaérünk, már fogalmunk sincs, mit akartunk. Keressük a telefonunkat, miközben a kezünkben van, vagy harmadszor megyünk vissza a lakásba a kulcsért. Ezek a helyzetek bosszantóak, de időnként szinte mindenkivel előfordulnak.
A probléma gyakran nem az, hogy romlik a memóriánk. Sokkal prózaibb oka lehet: egyszerre túl sok dolog próbál helyet kérni a figyelmünkben.
Az agy nem valódi multitaskingra készült
Munka közben megérkezik egy e-mail, közben pittyen a telefon, valaki kérdez valamit, mi pedig még fejben a délutáni teendőket is próbáljuk összerakni.
Kívülről úgy tűnhet, hogy egyszerre több dolgot csinálunk. Valójában a figyelmünk nagyon gyorsan ugrál az egyes feladatok között.
Minden váltásnak ára van. Újra fel kell vennünk a fonalat, felidézni, hol tartottunk, és közben könnyebben elvesznek az apró részletek.
Ilyenkor fordul elő, hogy saját magunkon nevetünk: „Hogy lehetek ennyire gyagyás?” Pedig egy-egy szétszórt pillanat sokszor egyszerűen túlterhelt figyelem eredménye.
Az apró megszakítások összeadódnak
Nem kell óránként tíz telefonhívás ahhoz, hogy szétesőnek érezzük a napunkat. Már az is elég lehet, ha néhány percenként rápillantunk egy értesítésre.
Különösen zavaró lehet:
- az állandó üzenetértesítés,
- a háttérben futó közösségi média,
- a sok megnyitott böngészőlap,
- a folyamatos e-mail-ellenőrzés,
- a félbehagyott apró feladatok sokasága.
A munkanap végére pedig úgy érezhetjük, egész nap rohantunk, miközben egyetlen nagyobb feladattal sem haladtunk igazán.
Segít, ha nem próbálunk mindent fejben tartani
Nálam az egyik leghasznosabb módszer az, amikor a kisebb teendőket azonnal felírom. Nem azért, mert mindent percre pontosan meg akarok tervezni, hanem mert így nem kell folyamatosan fejben ismételgetni, hogy „ezt még ne felejtsem el”.
Egy egyszerű lista meglepően sok mentális terhet levehet rólunk.
Ugyanez működhet a bevásárlásnál, a munkában és az otthoni feladatoknál is.
Egy feladat, egy rövid időszak
Érdemes kipróbálni azt is, hogy 20–30 percig csak egyetlen dologgal foglalkozunk.
Telefon félretéve, felesleges böngészőlapok bezárva, e-mail pedig ráér fél óra múlva is.
Nem leszünk egyik napról a másikra tökéletesen összeszedettek, de hamar feltűnhet, mennyivel kevesebb hibát követünk el.
A szétszórtság tehát sokszor nem személyiségjegy. Egyszerű jelzés arra, hogy túl sok minden próbál egyszerre bekerülni ugyanabba a néhány percbe.
