A világ folyamatos mozgásban van, és talán sosem volt még ennyire érezhető, hogy a határok gazdasági értelemben mennyire elmosódnak, miközben fizikai valóságukban sokszor megmerevednek. Mindannyian érezzük a változást a mindennapokban, legyen szó a sarki pékségben dolgozó új munkatársról, a nemzetközi tech cégek sokszínű csapatairól, vagy éppen azokról a hírekről, amelyek a munkaerőhiány és a népességmozgás összefüggéseit boncolgatják. Ez a téma nem csupán hideg statisztikák halmaza, hanem emberi törekvések, családi döntések és globális piaci erők bonyolult szövevénye, amely közvetlen hatással van a pénztárcánkra és a jövőnkre.
Amikor a migráció és gazdaság kapcsolatát vizsgáljuk, elengedhetetlen, hogy túllépjünk a felszínes ítéleteken, és megértsük a folyamat kettős természetét. Ez a jelenség egyszerre jelenthet a munkaerőpiac számára elengedhetetlen friss vérkeringést, a demográfiai válsággal küzdő társadalmaknak mentőövet, ugyanakkor komoly infrastrukturális és szociális kihívásokat is támaszt a fogadó országoknak. Nem fekete-fehér történetről van szó, hanem egy olyan dinamikus rendszerről, ahol a rövid távú költségek és a hosszú távú befektetések feszülnek egymásnak, és ahol a siker kulcsa szinte mindig az integráció hatékonyságában rejlik.
Ebben az írásban mélyre ásunk a folyamatok mögött húzódó gazdasági logikába, megvizsgálva a növekedési potenciált és a valós terheket egyaránt. Nemcsak a makrogazdasági mutatókat vesszük górcső alá, hanem gyakorlati megoldásokat és stratégiákat is keresünk arra, hogyan fordítható ez a globális áramlás a közös gyarapodás javára. Célunk, hogy tiszta, árnyalt és előremutató képet kapj arról, hogyan formálja át a munkaerő vándorlása a 21. század gazdasági térképét.
A munkaerőpiaci dinamika átalakulása
Évtizedek óta megfigyelhető tendencia a fejlett ipari országokban, hogy a lakosság elöregedése és a születésszám csökkenése miatt a hazai munkaerő-kínálat folyamatosan szűkül. Ez a folyamat nem csupán a nyugdíjrendszereket terheli meg, hanem a termelőszektorokban és a szolgáltatásokban is akut hiányt generál. A beáramló munkaerő ebben a kontextusban gyakran a fogaskerék hiányzó darabjaként jelenik meg, amely képes mozgásban tartani a gazdaság motorját. A migráció és gazdaság összefonódása itt a legkézzelfoghatóbb: ahol nincs, aki elvégezze a munkát, ott megáll a termelés, hacsak nem érkezik utánpótlás kívülről.
A munkaerőpiaci rugalmasság egyik legfontosabb eleme, hogy a bevándorlók gyakran olyan földrajzi és szektorális mobilitással rendelkeznek, amellyel a helyi lakosság már kevésbé. Hajlandóak oda költözni, ahol a munka van, és elvállalni azokat a feladatokat, amelyek a helyiek számára már nem vonzóak, vagy amelyekhez a helyi képzési rendszer nem biztosít elegendő szakembert. Ez a fajta komplementaritás – vagyis a kiegészítő jelleg – kulcsfontosságú, hiszen nem feltétlenül a helyiek kiszorításáról van szó, hanem a gazdasági lyukak betöméséről.
„A munkaerőpiaci integráció sikere nem azon múlik, hogy hányan érkeznek, hanem azon, hogy a beérkező készségek mennyire illeszkednek a gazdaság strukturális hiányosságaihoz, és milyen gyorsan tudják ezeket a réseket betölteni.”
Hiányszakmák és a betöltetlen űr
Számos szektor küzd krónikus emberhiánnyal, az egészségügytől kezdve az építőiparon át a vendéglátásig. A fejlett gazdaságokban a "gondoskodási válság" (care crisis) egyre égetőbb probléma: az idősellátásban és a betegápolásban dolgozók jelentős része ma már külföldi származású. Nélkülük ezek a rendszerek napok alatt összeomlanának. De nem csak az alacsonyabb képzettséget igénylő munkákról van szó; a mérnöki, informatikai és kutatói pozíciókban is hatalmas a verseny a globális tehetségekért.
A hiányszakmák betöltése közvetlen hatással van a termelékenységre. Ha egy gyárban nincs elég összeszerelő munkás, vagy egy szoftverfejlesztő cégnél nincs elég programozó, a vállalat nem tudja teljesíteni a megrendeléseit, ami lassítja a GDP növekedését. A migráció és gazdaság kapcsolatának ezen aspektusa tehát a kapacitások fenntartásáról és bővítéséről szól. A külföldi munkavállalók jelenléte lehetővé teszi a cégek számára, hogy bővítsék tevékenységüket, ami áttételesen a hazai munkavállalók számára is új, gyakran magasabb szintű (vezetői, koordinátori) pozíciókat teremthet.
A demográfiai tél ellensúlyozása
Európa és Észak-Amerika jelentős része, valamint Kelet-Ázsia egyes országai (mint Japán vagy Dél-Korea) a demográfiai tél állapotában vannak. A munkaképes korú népesség aránya csökken az eltartottakhoz (nyugdíjasok, gyermekek) képest. Ez a függőségi ráta romlása komoly fiskális nyomást helyez az államháztartásra. A fiatal, munkaképes korú bevándorlók érkezése képes lassítani ezt a folyamatot, hiszen ők jellemzően a pályájuk elején vagy közepén járnak, és azonnal adófizetőként léphetnek be a rendszerbe.
Fontos látni, hogy a demográfiai kihívásokra a migráció önmagában nem jelent végleges megoldást, de egyfajta "időnyerést" biztosít a strukturális reformok (például a nyugdíjkorhatár emelése vagy a termelékenység növelése automatizációval) végrehajtásához. A népességfogyás gazdasági hatásai ugyanis pusztítóak lehetnek: csökkenő belső kereslet, zsugorodó ingatlanpiac és az innovációs potenciál visszaesése. A kívülről érkező népességgyarapodás ezeket a negatív spirálokat képes megakasztani vagy lassítani.
Gazdasági növekedés és innováció
Sokszor hajlamosak vagyunk a bevándorlást csak a munkaerő-kínálat szempontjából vizsgálni, pedig a hatása a vállalkozói kedvre és az innovációra talán még jelentősebb. A történelem során számos példát láttunk arra, hogy a gazdasági központok éppen a kulturális sokszínűségük miatt váltak sikeressé. Az új környezetbe érkező emberek gyakran nagyobb kockázatvállalási hajlandósággal rendelkeznek, hiszen maga a költözés is egy hatalmas kockázatvállalás volt. Ez a mentalitás a gazdasági életben is lecsapódik.
A statisztikák azt mutatják, hogy a bevándorlók körében gyakran magasabb a vállalkozási kedv, mint a született lakosság körében. Legyen szó egy kis családi étteremről vagy egy globális technológiai startupról, az "újrakezdés" kényszere és vágya hajtóerőként funkcionál. A migráció és gazdaság ezen metszete hozza létre azokat a dinamikus ökoszisztémákat, ahol az eltérő gondolkodásmódok találkozása új megoldásokat szül.
„Az innováció nem a kényelemből születik, hanem a szükségből és a különböző perspektívák ütköztetéséből; a bevándorlók által hozott 'másfajta látásmód' gyakran a stagnáló piacok katalizátora.”
Vállalkozói szellem és új piacok
A bevándorló vállalkozók kettős szerepet töltenek be: egyrészt munkahelyeket teremtenek (nemcsak maguknak, hanem a helyieknek is), másrészt új kereskedelmi csatornákat nyitnak meg a származási országuk felé. Ez a kapcsolati tőke felbecsülhetetlen értékű a globalizált gazdaságban. Egy szír vállalkozó Németországban nemcsak németeknek adhat munkát, hanem segíthet német termékeket exportálni a Közel-Keletre, vagy onnan speciális alapanyagokat importálni, ezzel színesítve a helyi kínálatot.
A nagy technológiai központok, mint például a Szilícium-völgy, ékes bizonyítékai ennek. A világ legértékesebb technológiai vállalatainak jelentős részét első vagy másodgenerációs bevándorlók alapították. Ez nem véletlen: a kívülálló perspektívája segít észrevenni azokat a piaci réseket, amelyeket a "bennfentesek" már nem látnak, vagy a megszokás miatt figyelmen kívül hagynak.
A sokszínűség mint versenyelőny
A modern vállalati kultúrában a diverzitás már nem csupán HR-hívószó, hanem kemény gazdasági érdek. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a sokszínű összetételű csapatok hatékonyabban oldanak meg komplex problémákat. Ha mindenki ugyanabból az iskolából, ugyanabból a kultúrából jön, a gondolkodási sémáik is hasonlók lesznek. Ezzel szemben, ha egy csapatban különböző hátterű emberek dolgoznak együtt, a megoldási javaslatok spektruma kiszélesedik.
A kognitív diverzitás növeli a vállalatok alkalmazkodóképességét. Egy gyorsan változó globális piacon az a cég, amelyik több nyelven beszél, több kultúrát ért és többféle megközelítést ismer, versenyelőnybe kerül. A migráció és gazdaság pozitív kölcsönhatása itt abban nyilvánul meg, hogy a bevándorlók "behozzák" a világpiaci ismereteket a helyi vállalatokba anélkül, hogy a cégnek drága piackutatásokat kellene végeznie.
A migráció költségei és fiskális hatások
Bár a növekedési potenciál jelentős, naivitás lenne szemet hunyni a költségek felett. A migráció gazdasági mérlege ugyanis időben eltolódik: a kiadások szinte azonnal jelentkeznek, míg a bevételek és a pozitív hatások gyakran csak évekkel, évtizedekkel később realizálódnak. Ez az időbeli aszimmetria okozza a legtöbb politikai és társadalmi feszültséget, mivel a választási ciklusok rövidebbek, mint az integráció megtérülési ideje.
A befogadó államnak jelentős forrásokat kell mozgósítania a folyamat elején. Adminisztráció, egészségügyi szűrés, nyelvoktatás, lakhatási támogatás – ezek mind azonnali terhet rónak a költségvetésre. A kérdés tehát nem az, hogy van-e költsége a migrációnak, hanem az, hogy ez a költség befektetésnek tekinthető-e, amely később megtérül.
„A migráció fiskális hatása nem statikus állapot, hanem egy életút-görbe: a kezdeti nettó költségpozícióból a sikeres munkaerőpiaci integráció révén válik nettó befizetői pozícióvá.”
Rövid távú állami kiadások
Az érkezés pillanatában a bevándorlók többsége – különösen, ha menekültstátuszban vagy alacsony képzettséggel érkezik – nettó haszonélvezője a szociális rendszernek. A nyelvi akadályok és a képesítések elismerésének hiánya miatt időbe telik, amíg munkába állnak és adót fizetnek. Ebben az átmeneti időszakban az államnak kell finanszíroznia a megélhetésüket, az oktatásukat és az egészségügyi ellátásukat.
Ezek a kiadások helyi szinten koncentrálódhatnak. Ha a migránsok egy-egy adott városrészben vagy régióban telepednek le, az ottani önkormányzatok költségvetése aránytalanul nagy terhelés alá kerülhet, miközben a központi adóbevételek nem feltétlenül kerülnek visszaosztásra ugyanolyan mértékben. Ez feszültséget szülhet a helyi lakosság és az újonnan érkezők között, különösen, ha a közszolgáltatások minősége (például az iskolai osztálylétszámok vagy az orvosi várólisták) emiatt romlik.
Hosszú távú adóbevételek és nyugdíjrendszer
Ha azonban a lencsét távolabbra helyezzük, a kép megváltozik. Amint a bevándorlók munkába állnak, elkezdenek járulékokat és adókat fizetni. Mivel gyakran fiatalon érkeznek, hosszú évtizedekig lehetnek aktív adófizetők, mielőtt maguk is nyugdíjassá válnának. Számos OECD-tanulmány rámutat, hogy a migránsok hosszú távon gyakran többet fizetnek be a kasszába, mint amennyit kivesznek onnan, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ő oktatásuk költségeit (az alap- és középfokú oktatást) nem a fogadó országnak kellett állnia.
Az alábbi táblázat szemlélteti ezt az időbeli és jellegbeli különbséget a költségek és hasznok között:
| Időtáv | Költség/Haszon típusa | Gazdasági hatás jellege | Fő érintett terület |
|---|---|---|---|
| Rövid táv (0-3 év) | Magas integrációs költségek | Negatív (Befektetés) | Szociális ellátás, oktatás, lakhatás, adminisztráció |
| Közép táv (3-10 év) | Növekvő foglalkoztatás | Semleges/Enyhén pozitív | Fogyasztás növekedése, hiányszakmák betöltése |
| Hosszú táv (10+ év) | Stabil adóbefizetés | Pozitív (Megtérülés) | Nyugdíjrendszer fenntartása, innováció, demográfiai egyensúly |
| Generációs távlat | Másodgenerációs integráció | Erősen pozitív | Társadalmi mobilitás, kulturális tőke, nemzetközi kapcsolatok |
Társadalmi és infrastrukturális kihívások
A gazdasági modellek gyakran feltételezik a "súrlódásmentes" beilleszkedést, de a valóságban a fizikai és társadalmi infrastruktúra korlátos. A migráció és gazdaság kapcsolatát nem lehet légüres térben vizsgálni; az embereknek valahol lakniuk kell, a gyerekeiknek iskolába kell járniuk, és közlekedniük kell. A hirtelen népességnövekedés – még ha gazdaságilag indokolt is – komoly szűk keresztmetszeteket hozhat létre.
A fogadó társadalom tűróképessége és az infrastruktúra kapacitása véges. Ha a gazdasági növekedés érdekében behívott munkaerő miatt a helyi lakosság életminősége érezhetően romlik (például az egekbe szökő albérletárak miatt), az társadalmi ellenállást vált ki, ami végső soron a gazdasági folyamatokat is visszavetheti. A politikai instabilitás ugyanis a befektetők rémálma.
„A gazdasági racionalitás önmagában kevés, ha nem párosul megfelelő infrastrukturális tervezéssel; a munkaerő importálása lakáspolitikai és városfejlesztési stratégia nélkül társadalmi konfliktusok melegágya.”
Lakhatás és közszolgáltatások nyomása
A legkritikusabb pont szinte minden nagyvárosban a lakhatás. A bevándorlók jellemzően a gazdasági csomópontokba, nagyvárosokba költöznek, ahol már eleve feszített az ingatlanpiac. A megnövekedett kereslet felhajtja a bérleti díjakat, ami kiszoríthatja az alacsonyabb jövedelmű helyi lakosokat a belvárosokból. Ez a dzsentrifikáció sajátos formáját eredményezi, ahol a verseny nemcsak a jobb lakásokért, hanem a puszta fedélért folyik.
Hasonló a helyzet az oktatásban és az egészségügyben. A nyelvi nehézségekkel küzdő diákok integrálása extra pedagógiai erőforrást igényel, ami – ha nincs megfelelően finanszírozva – elvonhatja a figyelmet a többi diáktól. Az egészségügyben a hirtelen megnövekedett betegszám növelheti a várakozási időket. Ezek a "torlódási költségek" valós gazdasági veszteséget jelentenek a társadalom számára, és csökkentik a migráció nettó hasznát, ha nem kezelik őket beruházásokkal.
Bérfeszültségek és a helyi munkaerő védelme
Gyakori félelem, hogy a bevándorlók "letörik a béreket". A közgazdaságtani kutatások szerint ez a hatás létezik, de árnyaltabb, mint gondolnánk. Jellemzően az alacsony képzettségű szektorokban, a helyi, szintén alacsony képzettségű munkavállalók esetében jelentkezhet bérnyomás, mivel ők közvetlen versenybe kerülnek az újonnan érkezőkkel. 🌍
Ugyanakkor a magasabb képzettségű helyiek bére gyakran nő, mivel a bevándorlók jelenléte növeli a termelékenységet és a keresletet a szolgáltatások iránt. A kulcs a munkaerőpiaci szabályozás: a minimálbér betartatása és a kollektív szerződések védelme megakadályozhatja, hogy a migráció a "versenyfutás az aljára" (race to the bottom) eszközévé váljon. A cél az, hogy a gazdaság ne az olcsó munkaerőre, hanem a hatékonyságra építsen.
Integrációs stratégiák a fenntarthatóságért
Ha elfogadjuk, hogy a migráció a modern gazdaság elkerülhetetlen velejárója, akkor a hangsúlyt a menedzselésre kell helyezni. A passzív befogadás nem működik. Aktív, célzott és befektetés-igényes integrációs stratégiákra van szükség ahhoz, hogy a potenciális előnyök realizálódjanak. A sikertelen integráció ugyanis a legdrágább forgatókönyv: munkanélküli segélyen élő, társadalmilag kirekesztett rétegeket hoz létre, ami generációkon átívelő problémákat okoz.
A fenntartható integráció nem asszimilációt jelent (a saját kultúra teljes feladását), hanem a gazdasági és társadalmi részvétel képességének megteremtését. Ez egy kétirányú utca: a bevándorlótól alkalmazkodást és tanulást vár el, a fogadó társadalomtól pedig nyitottságot és az akadályok lebontását.
„Az integráció nem jótékonysági gesztus, hanem gazdasági szükségszerűség; minden olyan nap, amit egy képzett bevándorló a szakmáján kívül tölt, a nemzetgazdaság számára elpazarolt erőforrás.”
Nyelvtanulás és szakképzés
A nyelv a kapu a munkaerőpiachoz. Nyelvtudás nélkül a legkiválóbb mérnök is csak mosogatóként tud elhelyezkedni. Ezért a leghatékonyabb gazdasági intézkedés a korai, intenzív és szakmaspecifikus nyelvoktatás. Azok az országok, amelyek ezt "kiadásként" kezelik és spórolnak rajta, később a szociális segélyek formájában a többszörösét fizetik ki. 📈
A szakképzésnek is alkalmazkodnia kell. Gyakran előfordul, hogy a bevándorlók rendelkeznek gyakorlati tudással, de hiányzik a formális papírjuk, vagy a tudásuk elavult. A gyors, célzott átképzési programok ("upskilling") és a munkahelyi betanítás támogatása (például bértámogatással a munkáltatónak) sokkal gyorsabban termel adófizető polgárt, mint a passzív várakozás.
A diplomák honosításának kérdései
A "brain waste" (agypazarlás) jelensége, amikor agysebészek taxisofőrként dolgoznak, a bürokrácia kudarca. A diplomák és szakképesítések elismerésének folyamata sok országban lassú, drága és átláthatatlan. A migráció és gazdaság hatékonyságának egyik legnagyobb gátja a protekcionista szakmai kamarák és a merev szabályozások rendszere.
A megoldás a kompetencia-alapú felmérés lehetne a papír-alapú helyett. Ha valaki be tudja bizonyítani a gyakorlatban, hogy ért a szakmájához, akkor gyorsított eljárásban kellene engedni dolgozni, esetleg mentor felügyelete mellett. Ez különösen az orvoshiánnyal küzdő területeken lenne életmentő lépés.
Az alábbi táblázat az integráció szintjeit és azok gazdasági hozadékát mutatja:
| Integrációs szint | Jellemzők | Gazdasági hozzájárulás mértéke | Kockázatok |
|---|---|---|---|
| Marginális | Feketemunka, nyelvtudás hiánya, szegregáció | Alacsony / Negatív | Adóelkerülés, bűnözés kockázata, szociális feszültség |
| Funkcionális | Alacsony képzettségű munka, alapszintű nyelv | Közepes | Bérnyomás az alsó szegmensben, sérülékenység válság esetén |
| Strukturális | Képzettségnek megfelelő munka, biztos nyelvtudás | Magas | Verseny a helyi középosztállyal (de ez egészséges verseny lehet) |
| Társadalmi | Teljes körű részvétel, vállalkozás, civil aktivitás | Maximális | Nincs jelentős kockázat, a társadalom szerves részévé válik |
A kibocsátó országok gazdasági helyzete
A cikk eddigi részében a fogadó országok szemszögéből vizsgáltuk a kérdést, de a migráció és gazdaság egy globális mérleg. Ami az egyik oldalon nyereség, az a másik oldalon veszteségnek tűnhet – vagy éppen fordítva. A kibocsátó országok (ahonnan elvándorolnak) gazdasága drasztikusan átalakul a migráció hatására.
Ez a hatás kettős: egyrészt elveszítik a legaktívabb, legvállalkozóbb szellemű munkaerőt, másrészt hatalmas tőkeinjekciót kapnak a hazautalások révén. Ez a dinamika alapjaiban határozza meg sok fejlődő ország gazdasági stabilitását és jövőbeli kilátásait.
„A migráció a kibocsátó ország számára egyszerre vérveszteség és vérátömlesztés; a tehetségek távozása fájdalmas, de a hazaküldött tőke gyakran az egyetlen stabil forrás, amely a helyi gazdaságot életben tartja.”
A hazautalások szerepe a globális gazdaságban
A hazautalások (remittances) volumene globálisan meghaladja a hivatalos fejlesztési segélyek (ODA) és sokszor a közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) összegét is. Ezek a pénzek közvetlenül a családokhoz kerülnek, akik ebből finanszírozzák gyermekeik oktatását, az egészségügyi ellátást, vagy éppen házépítésbe, vállalkozásba kezdenek. 🤝
Ez a tőkeáramlás stabilizáló tényező. Válságok idején, amikor a befektetők kimenekítik a tőkét egy országból, a külföldön dolgozók gyakran még többet utalnak haza, hogy segítsék a bajba jutott rokonaikat. Ez egyfajta nemzetközi társadalombiztosításként működik. Ugyanakkor van egy árnyoldala is: a "függőség kultúrája" alakulhat ki, ahol a helyi gazdaságfejlesztés helyett mindenki a külföldi rokonok utalásaira vár.
Az agyelszívás (brain drain) dilemmája
Az agyelszívás a legfájdalmasabb pont. Ha egy szegény ország adófizetői pénzén kiképzett orvosok és mérnökök tömegesen távoznak Nyugatra, az a kibocsátó ország számára nettó veszteség. Ez lassítja a helyi fejlődést, rontja a közszolgáltatások színvonalát, és további elvándorlásra ösztönöz.
Azonban létezik az "agyvisszanyerés" (brain gain) jelensége is. Ha a migránsok később hazatérnek a megszerzett tudással, kapcsolatrendszerrel és tőkével, akkor a kibocsátó ország profitálhat a távollétükből. Számos ország (például India vagy Kína) tudatosan épít a diaszpórájára, ösztönözve őket a hazai befektetésekre és a tudástranszferre. A modern technológia lehetővé teszi a "virtuális visszatérést" is: a külföldön élő szakértők távolról segítik anyaországuk fejlődését.
Gyakori kérdések
Valóban elveszik a bevándorlók a helyiek munkáját?
A legtöbb közgazdasági kutatás szerint nem. A bevándorlók gyakran olyan munkákat végeznek el, amelyeket a helyiek nem akarnak (például mezőgazdaság, idősellátás), vagy olyan speciális tudással rendelkeznek, ami hiányzik. A gazdaság nem egy "fix méretű torta"; több munkavállaló nagyobb keresletet és több munkahelyet is teremt. Bizonyos szektorokban lehet átmeneti verseny, de összességében a hatás inkább kiegészítő jellegű.
Mennyibe kerül az adófizetőknek a migráció?
Rövid távon jelentős költséget jelenthet a szociális ellátás és az integráció finanszírozása. Hosszú távon azonban, ha a bevándorlók sikeresen elhelyezkednek, nettó befizetőkké válnak. Az OECD adatai szerint a legtöbb fejlett országban a migránsok hozzájárulása az államkasszához pozitív vagy semleges, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nyugdíjrendszereink fenntartásához szükség van az aktív korú befizetőkre.
Hogyan hat a migráció az ingatlanárakra?
A népességnövekedés a kereslet növekedésével jár, ami – különösen a kínálati korlátokkal küzdő nagyvárosokban – felhajtja a bérleti díjakat és az ingatlanárakat. Ez valós probléma. A megoldás azonban nem a migráció leállítása (ami munkaerőhiányt okozna), hanem a lakáskínálat bővítése, szociális bérlakásprogramok indítása és az infrastruktúra fejlesztése a vonzáskörzetekben.
Miért éri meg a cégeknek külföldieket alkalmazni?
Sok esetben egyszerűen kényszerből, mert nem találnak helyi munkaerőt. Másrészt a sokszínű csapatok bizonyítottan innovatívabbak és hatékonyabbak. A külföldi munkavállalók nyelvtudása és piaci ismeretei segíthetik a céget az exportpiacokon való megjelenésben is. A diverzitás tehát nemcsak etikai, hanem üzleti kérdés is.
Mi történik a kibocsátó országokkal? Nem omlanak össze?
A helyzet vegyes. Az "agyelszívás" komoly probléma, különösen az egészségügyben. Ugyanakkor a hazautalások (remittances) hatalmas tőkeinjekciót jelentenek, ami sok fejlődő ország GDP-jének jelentős részét adja. Hosszú távon a hazatérő migránsok tudástranszferje segítheti az otthoni gazdaság modernizálását is.
